A kiscsacsi megérkezik The little ass arrives Przybywa mała dziewczynka A bundinha chega Den lilla flickan anländer

Hol volt, hol nem volt, a szoba sarkában, a virágtartón volt egyszer egy kiscsacsi. Where it was, where it wasn’t, there was once a little in the corner of the room, on the flowerpot. Onde estava, onde não estava, havia um pouco no canto da sala, no vaso de flores. Samu volt a neve, szürke a bundája, lakkozott a patája, s a füle – ahogy az egy rendes csacsihoz illik is – nagy volt. Her name was Samu, her fur was gray, her hoof was lacquered, and her ears, as they fit a regular ass, were big.

Ajándékba hozták, kicsomagolták a selyempapírból, összecsókolták, hogy: „Jaj de kedves kiscsacsi!” – Aztán letették a virágtartóra, s ottfelejtették. They brought it as a gift, wrapped it out of tissue paper, and kissed it, "Oh, my dear little ass!" "Then they put it in the flowerpot and forgot it." Trouxeram-no como presente, embrulharam-no em papel de seda e o beijaram: "Ah, minha querida bundinha!" "Então eles colocaram no vaso de flores e esqueceram."

Ő pedig álldogált illedelmesen, visszamosolygott az emberekre, s nézte a szobát, az ablakot, a falon a fényképeket. And he stood politely, smiling back at the people, looking at the room, the window, the photographs on the wall. Különösen a csillár tetszett neki, ahogy este kigyúl, elalszik. He especially liked the chandelier, as it lights up in the evening, he falls asleep.

„Ha madár lennék – gondolta magában –, vagy legalább csak légy, egyszóval ha szárnyam lenne, fölrepülnék, s megnézném, hogy mi van benne.” "If I were a bird," he thought to himself, "or at least just a fly, in short, if I had wings, I would fly up and see what's inside."

Egy reggel aztán úgy gondolta, hogy ideje lenne körülnézni egy kicsit, és bemutatkozni. Then one morning he thought it would be time to look around a bit and introduce himself. Óvatosan lemászott a virágtartóról, és elindult. Carefully he climbed off the flowerpot and set off.

A szekrény volt legközelebb, odaállt elébe, és így szólt: The cupboard was next, he stood in front of it and said:

– Én vagyok Samu, a kiscsacsi. "I'm Samu, the little guy." És te ki vagy? And who are you?

– Én vagyok a szekrény! "I'm the closet!"

Nem volt valami kellemes a hangja, inkább olyan nyikorgó. There was nothing pleasant in his voice, rather so squeaky. „Nem baj” – gondolta a kiscsacsi, meghajolt és továbbment. "It's okay," thought the little guy, bowed and went on.

Odaért az ágyhoz, megállt előtte, és így szólt: He came to the bed, stood in front of it, and said:

– Én vagyok Samu, a kiscsacsi. "I'm Samu, the little guy." És te ki vagy? And who are you?

– Jé, kiscsacsi! - Hey, baby! Jaj de kedves kiscsacsi! Oh dear baby! Én vagyok az ágy! I am the bed!

Az ágynak selymes hangja volt, és látszott, hogy nagyon szeret beszélni. The bed had a silky voice and he seemed very fond of talking. „Az se baj” – gondolta a kiscsacsi, meghajolt és továbbment. "It's okay," thought the little guy, bowed and went on.

A falnál állt a szék. The chair was against the wall. Odaért a székhez, megállt előtte. He reached the chair and stopped in front of it.

– Én vagyok Samu, a kiscsacsi. "I'm Samu, the little guy." És te ki vagy? And who are you?

Ám a szék nem válaszolt. But the chair didn't answer. „Biztosan nem hallotta” – gondolta magában a kiscsacsi, és még egyszer elmondta a mondókáját. "He must not have heard," thought the little man to himself, and he repeated his rhyme once more. Ám a szék most sem válaszolt. But the chair didn't answer now either. „Hiszen ez alszik!” – szólt a kiscsacsi, és lábujjhegyen továbbment. "It's sleeping!" said the little one, and went on tiptoeing.

Egyszer csak visszahőkölt. He just backfired. A meglepetéstől szólni sem tudott. He couldn't speak from the surprise. Vele szemben állt egy pont olyan kiscsacsi, mint ő! Opposite him was a little guy just like him! Szürke volt a bundája, lakkozott a patája. His fur was gray, his hooves were varnished.

Végre összeszedte a bátorságát, és közelebb lépett. He finally gathered his courage and stepped closer. Úgy tűnt, mintha a másik kiscsacsi is lépett volna egyet. It seemed as if the other little guy had also taken a step.

„Milyen különös” – gondolta a mi kiscsacsink, és így szólt: "How strange," our little guy thought, saying:

– Én vagyok Samu, a kiscsacsi. "I'm Samu, the little guy." És te ki vagy? And who are you?

Ám a másik kiscsacsi nem válaszolt. But the other little guy didn't answer. De különben nem volt barátságtalan. But otherwise he was not unfriendly.

A kiscsacsi álldogált még egy darabig. The little guy stood still for a while. Szeretett volna beszélgetni, de úgy látszik, a másik kiscsacsi hallgatag természetű volt. He wanted to talk, but it seemed the other little ass was silent in nature. Csak álldogált, és nézett kíváncsian. He just stood and looked curiously.

– Engem ajándékba hoztak! "I was brought as a gift!" – törte meg a csendet végül is a kiscsacsi. - the little guy finally broke the silence.

De a másik erre se szólt egy szót se. But the other didn't say a word.

„Nem baj – gondolta a kiscsacsi –, azért jó, hogy nem vagyok egyedül!” Meghajolt és elindult. "It's okay," thought the little guy, "it's good that I'm not alone!" He bowed and left. Úgy látta, hogy a másik is meghajolt, s elindult valahová. He saw that the other also bowed and left somewhere.

Kíváncsi volt, hogy hová megy, és visszafordult. He wondered where he was going and turned back. De a másik is rögtön visszafordult. But the other one immediately turned around as well. A kiscsacsi elröstellte magát a kíváncsiskodásért, és gyorsan még egyszer meghajolt. The little man shrugged off his curiosity and quickly bowed once more. A másik udvariasan biccentett és továbbment. The other nodded politely and continued.

„Nem baj – gondolta a kiscsacsi –, majd megbarátkozunk, és nagyokat beszélgetünk.” "It's okay," thought the little guy, "then we'll make friends and have a big talk."

Körbejárta a szobát, megnézte a képeket, könyveket, egy kicsit meghemperedett a szőnyegen, majd visszamászott a virágtartóra. He walked around the room, looked at the pictures, books, rolled on the carpet for a bit, then climbed back onto the flower stand. Kényelmesen elhelyezkedett, és sorra vette új ismerőseit. Er machte es sich gemütlich und machte eine neue Bekanntschaft nach der anderen. He settled in comfortably and took his new acquaintances in a row. „Az ott a szekrény, kicsit mogorva, de nem barátságtalan. “That’s the closet, a little sullen, but not unfriendly. Az ott az ágy, szép selymes hangja van, és szeret sokat beszélni. That's the bed over there, she has a nice silky voice and likes to talk a lot. Az ott a szék, igaz, hogy alszik. That chair over there, it's true that he's sleeping. Megvan a csillár is, most sötét.” I have the chandelier, now it's dark."

Kicsit fölágaskodott, hogy hátha meglátná a másikat. He looked up a little to see if he could see the other one. De az nem volt sehol. But it was nowhere. „Biztosan elbújt – gondolta magában. "He must have hid," he thought to himself. – Nem baj, majd holnap megkeresem!” És a kiscsacsi elmosolyodott örömében, és egy picit a virágtartónak támaszkodva elaludt. "It's okay, I'll find you tomorrow!" And the little one smiled in joy and fell asleep leaning a little against the flower pot.