×

Mes naudojame slapukus, kad padėtume pagerinti LingQ. Apsilankę avetainėje Jūs sutinkate su mūsų slapukų politika.


image

How I stepped in to run for my husband, Sergei, when he was jailed

How I stepped in to run for my husband, Sergei, when he was jailed

2020. augusztus 12-én két csapat lány indult tüntetni Belarusz fővárosában, Minszkben. Fehér ruhába öltözve, mezítláb mentek ki az utcára. Délelőtt néhányan a városközpontban lévő Komarovszkij piachoz mentek. Később a nap folyamán a másik csoport virággal a kézben a hősi emlékmű örökmécsesénél gyülekezett. Megfogták egymás kezét, és elkezdtek énekelni egy belarusz altatódalt, közben pedig várták a rendőrautók érkezését. Tudták, hogy a rendőrök így fogják elvinni őket: mezítláb, virággal a kezükben. Tudták, hogy beviszik őket a rendőrségre, megverik és megpróbálják megalázni őket. Mégis folytatták.

00:58

Az idén valami megváltozott Belaruszban, a több mint kilencmillió lakosú országban, amelyet 1994 óta önkényuralmi vezető irányít. Ezek a fiatal nők a meghamisított választási eredmények ellen tiltakoztak néhány nappal a választás után. Kisebb megmozdulásaik gyorsan nagyszabású, békés női tüntetéshullámmá nőtték ki magukat országszerte.

01:29

Pár napon belül több százezren vonultak utcára, és a tüntetések azóta is folytatódnak, az országban soha nem látott méreteket öltve. Mindez annak ellenére, hogy az elnök újraválasztottnak hirdette ki magát, több mint tízezer embert tartanak fogva, több százat megkínoztak, legalább hatan meghaltak.

01:58

Sokakban felmerül, hogy miért most emel szót a belarusz nép. Mi készteti őket arra, hogy hétről hétre az utcára vonuljanak a példátlan rendőri erőszak és az állam törvénytelensége ellenére? A leggyakrabban azt a választ hallom, hogy az emberekben már nincs félelem, és ezt együtt értük el.

02:25

Mert a félelem az egyének reakciója. Az elszigeteltségből táplálkozik. A félelem nem válogat: férfiak, nők, gyermekek, idősek – mindannyian érzünk félelmet, de csak addig, amíg magunkra vagyunk utalva. A félelemnélküliséghez két ember kell. Csak akkor működik, ha és amikor kiállunk egymásért. Ha kiállunk egymásért, hogy szomszédunk, munkatársunk, barátunk bátorságot merítsen. És akkor ők is ki fognak állni értünk.

03:01

Sokat foglalkoztak az augusztus 20-i elnökválasztáson betöltött szerepemmel: hogy miként léptem a férjem, Szjarhej helyébe, amikor bebörtönözték, és világossá vált, hogy a hatóságok megtagadják tőle, hogy jelölt legyen; hogy miként nyertem meg jogszerűen a választást, és lettem a demokratikus Belarusz megválasztott vezetője, de a hivatalos eredmények szerint csak 10%-ot értem el, és száműzetésbe kényszerültem a gyermekeimmel együtt; hogy miként folytatom a harcot azokért, akik rám szavaztak, akiknek hangját a rezsim el akarja fojtani; és hogy mennyire nem ismerem a félelmet.

03:40

De gyakran voltak pillanatok, amikor féltem, és ki akartam szállni. Megfenyegettek, és el akarták hitetni velem, hogy egyedül vagyok ebben a harcban. De minél több városba látogattam el, annál többen jelentek meg a gyűléseken, és annál kevesebb félelem volt bennem. A választás előtti napokban 60 ezren jöttek el Minszkben, hogy kifejezzék támogatásukat, és többé már nem féltem.

04:12

Sosem akartam semmi ilyesmivel foglalkozni. Sosem politizáltam, és sosem akartam jelölt lenni. Anya és feleség akartam lenni. A sors és az emberek akarata emelt ebbe a tisztségbe. Kötelességtudattal és büszkén fogadom el. Nem fogom feladni. Ki fogok állni az emberekért, mert ők is kiállnak értem. Bátorságunk az egységből születik. A szolidaritásunkból fakad az erőnk.

04:50

Most már értem, hogy a félelemnélküliség elkötelezettség. Döntés, melyet minden egyes nap meghozunk. Felelősség, melyet vállalunk – felelősség egymás iránt. E tekintetben nem különbözöm belarusz honfitársaimtól. Támogatásuk érzékelhető. Szolidaritásuk egyre nő. Ha ketten vagyunk, merészek vagyunk. Ha százan vagyunk, bátrak vagyunk. Ha több ezren vagyunk, nem ismerünk félelmet. És amikor már több tízezren vagyunk, legyőzhetetlenné válunk.

05:31

Köszönöm.

How I stepped in to run for my husband, Sergei, when he was jailed Wie ich für meinen Mann Sergei kandidiert habe, als er inhaftiert wurde How I stepped in to run for my husband, Sergei, when he was jailed Como é que eu me meti na corrida pelo meu marido, Sergei, quando ele foi preso Hur jag ställde upp för min make Sergei när han fängslades

2020. 2020. augusztus 12-én két csapat lány indult tüntetni Belarusz fővárosában, Minszkben. On August 12, two groups of girls set out to protest in the capital of Belarus, Minsk. Fehér ruhába öltözve, mezítláb mentek ki az utcára. Dressed in white, they walked barefoot into the streets. Délelőtt néhányan a városközpontban lévő Komarovszkij piachoz mentek. In the morning, some went to Komarovsky Market in the city center. Később a nap folyamán a másik csoport virággal a kézben a hősi emlékmű örökmécsesénél gyülekezett. Later in the day, the other group gathered with flowers in hand at the eternal flame monument. Megfogták egymás kezét, és elkezdtek énekelni egy belarusz altatódalt, közben pedig várták a rendőrautók érkezését. They held hands and began singing a Belarusian lullaby, while waiting for the police cars to arrive. Tudták, hogy a rendőrök így fogják elvinni őket: mezítláb, virággal a kezükben. They knew they would be taken away by the police: barefoot, holding flowers. Tudták, hogy beviszik őket a rendőrségre, megverik és megpróbálják megalázni őket. They knew they would be taken to the police station, beaten, and humiliated. Mégis folytatták. Yet they continued.

00:58 00:58

Az idén valami megváltozott Belaruszban, a több mint kilencmillió lakosú országban, amelyet 1994 óta önkényuralmi vezető irányít. This year something changed in Belarus, a country of over nine million inhabitants, led by an authoritarian ruler since 1994. Ezek a fiatal nők a meghamisított választási eredmények ellen tiltakoztak néhány nappal a választás után. These young women were protesting against the falsified election results just days after the election. Kisebb megmozdulásaik gyorsan nagyszabású, békés női tüntetéshullámmá nőtték ki magukat országszerte. Their small actions quickly grew into a large, peaceful wave of women's protests nationwide.

01:29 01:29

Pár napon belül több százezren vonultak utcára, és a tüntetések azóta is folytatódnak, az országban soha nem látott méreteket öltve. Within days, hundreds of thousands took to the streets, and the protests have continued since then, reaching unprecedented levels in the country. Mindez annak ellenére, hogy az elnök újraválasztottnak hirdette ki magát, több mint tízezer embert tartanak fogva, több százat megkínoztak, legalább hatan meghaltak. All this despite the president declaring himself re-elected, with over ten thousand people detained, hundreds tortured, and at least six dead.

01:58 01:58

Sokakban felmerül, hogy miért most emel szót a belarusz nép. Many wonder why the Belarusian people are speaking out now. Mi készteti őket arra, hogy hétről hétre az utcára vonuljanak a példátlan rendőri erőszak és az állam törvénytelensége ellenére? What drives them to take to the streets week after week in the face of unprecedented police violence and state lawlessness? A leggyakrabban azt a választ hallom, hogy az emberekben már nincs félelem, és ezt együtt értük el. I most frequently hear the response that people no longer have fear, and we achieved this together.

02:25 02:25

Mert a félelem az egyének reakciója. Because fear is an individual's reaction. Az elszigeteltségből táplálkozik. It feeds on isolation. A félelem nem válogat: férfiak, nők, gyermekek, idősek – mindannyian érzünk félelmet, de csak addig, amíg magunkra vagyunk utalva. Fear does not discriminate: men, women, children, the elderly - we all feel fear, but only as long as we are reliant on ourselves. A félelemnélküliséghez két ember kell. Fearlessness requires two people. Csak akkor működik, ha és amikor kiállunk egymásért. It only works when and if we stand up for each other. Ha kiállunk egymásért, hogy szomszédunk, munkatársunk, barátunk bátorságot merítsen. If we stand up for each other so that our neighbor, colleague, friend can draw courage. És akkor ők is ki fognak állni értünk. And then they will stand up for us too.

03:01 03:01

Sokat foglalkoztak az augusztus 20-i elnökválasztáson betöltött szerepemmel: hogy miként léptem a férjem, Szjarhej helyébe, amikor bebörtönözték, és világossá vált, hogy a hatóságok megtagadják tőle, hogy jelölt legyen; hogy miként nyertem meg jogszerűen a választást, és lettem a demokratikus Belarusz megválasztott vezetője, de a hivatalos eredmények szerint csak 10%-ot értem el, és száműzetésbe kényszerültem a gyermekeimmel együtt; hogy miként folytatom a harcot azokért, akik rám szavaztak, akiknek hangját a rezsim el akarja fojtani; és hogy mennyire nem ismerem a félelmet. There has been much talk about my role in the August 20 presidential election: how I stepped in for my husband, Syarhei, when he was imprisoned, and it became clear that the authorities were denying him the right to be a candidate; how I legitimately won the election and became the democratically elected leader of Belarus, but officially only achieved 10% of the vote and was forced into exile with my children; how I continue to fight for those who voted for me, whose voices the regime wants to silence; and how I truly do not know fear.

03:40 03:40

De gyakran voltak pillanatok, amikor féltem, és ki akartam szállni. But there were often moments when I was afraid and wanted to give up. Megfenyegettek, és el akarták hitetni velem, hogy egyedül vagyok ebben a harcban. I was threatened and made to believe that I was alone in this fight. De minél több városba látogattam el, annál többen jelentek meg a gyűléseken, és annál kevesebb félelem volt bennem. But the more cities I visited, the more people showed up at the rallies, and the less fear I felt. A választás előtti napokban 60 ezren jöttek el Minszkben, hogy kifejezzék támogatásukat, és többé már nem féltem. In the days leading up to the election, 60,000 people came to Minsk to express their support, and I no longer feared.

04:12 04:12

Sosem akartam semmi ilyesmivel foglalkozni. I never wanted to deal with anything like this. Sosem politizáltam, és sosem akartam jelölt lenni. I never engaged in politics and never wanted to be a candidate. Anya és feleség akartam lenni. I wanted to be a mother and a wife. A sors és az emberek akarata emelt ebbe a tisztségbe. Fate and people's will have elevated me to this position. Kötelességtudattal és büszkén fogadom el. I accept it with a sense of duty and pride. Nem fogom feladni. I will not give up. Ki fogok állni az emberekért, mert ők is kiállnak értem. I will stand up for the people because they stand up for me too. Bátorságunk az egységből születik. Our courage is born from unity. A szolidaritásunkból fakad az erőnk. Our strength comes from solidarity.

04:50 04:50

Most már értem, hogy a félelemnélküliség elkötelezettség. Now I understand that fearlessness is commitment. Döntés, melyet minden egyes nap meghozunk. It is a decision we make every single day. Felelősség, melyet vállalunk – felelősség egymás iránt. It is a responsibility we take on - responsibility towards each other. E tekintetben nem különbözöm belarusz honfitársaimtól. In this regard, I am no different from my Belarusian compatriots. Támogatásuk érzékelhető. Their support is palpable. Szolidaritásuk egyre nő. Their solidarity is growing. Ha ketten vagyunk, merészek vagyunk. When we are two, we are brave. Ha százan vagyunk, bátrak vagyunk. When we are a hundred, we are bold. Ha több ezren vagyunk, nem ismerünk félelmet. When we are thousands, we do not know fear. És amikor már több tízezren vagyunk, legyőzhetetlenné válunk. And when we are tens of thousands, we become unbeatable.

05:31 05:31

Köszönöm. Thank you.