A Három Kívánság

Először csináld meg a feladatot, majd utána hallgasd meg a szöveget.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember meg a felesége. Fiatalok voltak, gyerekük sem volt még, szerették is egymást, de a nagy szegénység miatt néha-néha veszekedtek. Egyszer az asszony előbb ért haza a mezőről mint a férje, és azon gondolkodott, hogy mit készítsen vacsorára. Megcsinálta a füzet, s mert más nem volt otthon, egy kis vizet tett fel a tűzre levesnek. Arra gondolt közben, hogy miért olyan szegények, s hogy miért nem tudja az urát meglepni egy jó vacsorával. Amint ezen gondolkodott, hallott valami suhogást maga mellett, hát egy tündér szállt le elé. Meglepődött a szegény asszony, hisz most látott először tündért. Az pedig így szólt:

- Na nem bánom, te szegény asszony, legyen három kívánságod, majd én teljesítem.

Azzal el is tűnt, ahogyan jött. Az asszony hitt is meg nem is a szemének meg a fülének, de azért az első kívánság már megszületett a fejében. Egy szál kolbászt kívánt, gondolta, úgyse lesz belőle semmi. De abban a pillanatban már szállt is le a kéményből egy lábas, benne a szép szál kolbász. Oda kellett csak tenni a tűzre a lábast, volt abban zsír is bőven.

Mikor megérkezett az ember, a szája is tátva maradt a csodálkozástól, mert már tele volt a konyha finom illatokkal. Amikor az asszony elmondta, mi történt, mindjárt azt kezdték tervezgetni, mi legyen még a két kívánság. Az ember lovat, ökröt, malacot akart, az asszony meg mást, nem tudtak megegyezni. Csak vitatkoztak, mintha éhesek se lettek volna. Az ember rá akart gyújtani a pipájára nyúlt a parázsért, de olyan ügyetlenül, hogy feldöntötte a lábast a kolbásszal. Mérges lett erre az asszony, kapkodott, hogy kirántsa a kolbászt a tűzből, és szidta az urát:

- Nőtt volna inkább az orrodra az a kolbász!

Na, ez kellett csak! A kolbász már ott is lógott a férfi orrán, le egészen a térdéig. Először próbálták leszakítani, de nem lehetett, úgy odanőtt. Most már megijedt a szegény asszony, el is sírta magát. Tudták már mind a ketten, ha valami vagyont kívánnak harmadikra, az meglesz, de mi lesz akkor a kolbásszal?

- Majd levágjuk - mondta az asszony.

- De én nem engedem - feleselt az ember-, kívánjuk vissza a lábasba, és kész!

- De hát az ökör, a ló meg a malac! - sírt az asszony.

- Ilyen bajusszal csak nem járhatok. Te se csókolsz meg, ha kolbász lóg le az orromról!

Nem volt mit tenni, a szegény asszonynak csakugyan az lett a harmadik kívánsága, hogy a kolbász menjen vissza a lábasba. Megmosták, megsütötték, s jóízűen megették. Evés közben szépen kibékültek, nem is veszekedtek többet. Később ökröt, lovat, malacot is vásároltak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.