×

我们使用cookies帮助改善LingQ。通过浏览本网站,表示你同意我们的 cookie 政策.


image

Mirr-Murr kalandjai, Mirr-Murr tengeri csatát vív

Mirr-Murr tengeri csatát vív

Mirr-Murr jött be nagy csörömpöléssel az ajtón, egy vízzel teli lavórt húzott maga után. A szoba közepére állította, és nevetve nézett fel a virágtartón álldogáló kiscsacsira.

– Figyelj jól, ilyet még nem láttál! – szólt neki. Azzal kiszaladt, és egy csomó újságot hozott be.

A kiscsacsi kíváncsian nézte, hogy mit mesterkedik Mirr-Murr. Aztán megkérdezte:

– Mit csinálsz, Mirr-Murr?

– Tengeri csatát vívok – válaszolta Mirr-Murr.

„Tengeri csatát – morfondírozott magában a kiscsacsi –, ilyet én még nem is hallottam!” És borzasztó kíváncsian figyelte a kandúrt.

Mirr-Murr pedig összehajtogatta az újságpapírt, hajókat csinált belőle, mikor kész lett egy, beletette a lavórba.

– Ezt most vízre bocsátjuk – tette hozzá ilyenkor. A lavór nemsokára teli lett papírhajókkal. Volt ott kisebb, nagyobb, hegyes orrú meg széles testű, igazán nagyon változatos formájú hajókat gyártott Mirr-Murr.

Mikor készen lett velük, elkezdett kutatni a szemével a szobában.

– Mit keresel? – kérdezte a kiscsacsi.

– A legyet – felelte Mirr-Murr. – Kinevezném hajóskapitánynak.

De a légy nem volt sehol.

„Biztosan elbújt – gondolta a kiscsacsi. – Lehet, hogy nem akart hajóskapitány lenni? Én szívesen lennék, de engem ilyesmire sosem kérnek meg.”

Mirr-Murr is abbahagyta a keresést.

– Nem baj – legyintett. – Pedig jó kalóz lett volna. Mert hogy olyan fekete – tette hozzá. – A kalózok mind feketék! Nem nagyon szeretnek mosdani. Csak ha elsüllyesztik őket.

És Mirr-Murr elkezdett rettenetes pofákat vágni. Vicsorgatta a fogát, és meresztette a bajuszát. Csinált papírból egy csákót, a fejére csapta, és azt mondta:

– Akkor én leszek a kalóz. És mind elsüllyesztem!

A kiscsacsi kicsit beljebb húzódott a virágtartón, és úgy nézte Mirr-Murrt. „Milyen jó – gondolta magában –, hogy mégsem lettem hajóskapitány!”

Mirr-Murr pedig elkezdte süllyeszteni a hajókat. Rájuk csapott a mancsával, és a papírhajók szép lassan mind elsüllyedtek.

Csak egy hajó, a legnagyobb úszkált még a lavórban, azt Mirr-Murr sehogyan sem találta el.

Mindig mellé csapott, a hajó balra úszott. Roppant ügyesen mindig kikerülte Mirr-Murr mancsát.

A kiscsacsi érdeklődve figyelte, és egyszer csak észrevette, hogy van valaki a hajón. Jobban odanézett, s nem hitt a szemének! Úgy bizony! A légy volt! S mintha csúfondárosan nevetett volna.

Mirr-Murr pedig egyre dühösebben vadászott a hajóra. Izgatottan szaladgált körbe a lavór körül, s leste, hogy honnan tudna rácsapni. Egyszer csak összehúzta magát, ugrott egy nagyot, és – zutty! – beleesett a vízbe.

A kiscsacsi megijedt, gyorsan lemászott a virágtartóról, és odament a lavórhoz.

– Beleestél? – kérdezte, de aztán rögtön rájött, hogy felesleges volt a kérdés.

Mirr-Murr az első ijedtség után végre felállt a lavórban, és így szólt:

– Nem akarsz fürdeni? Nagyon egészséges a tengeri fürdő!

A kiscsacsi megrázta a fejét.

– A légy volt! – mondta izgatottan. – A légy volt a hajón!

– Á, nem érdekes, egy cseppet sem érdekes! – mondta Mirr-Murr.

– Azt már el is felejtettem. Most strandolok.

Mosolyogni próbált, de bizony nem sikerült. Fázott, és vizes volt, és elkezdett vacogni a foga.

– Se-se-segíts! Segíts kimászni! – mondta végül.

Kintről hangok hallatszottak: „Hol a lavór? – kérdezte valaki. – Az előbb még itt volt a konyhában!”

– Gyo-gyo-gyorsan! – vacogta Mirr-Murr.

A kiscsacsi odaállt szorosan a lavórhoz, Mirr-Murr belekapaszkodott a nyakába, és kimászott. Kicsit összevizezte a kiscsacsit, de az nem bánta.

Mirr-Murr fogta a lavórt, és húzni kezdte kifelé. Az ajtóból visszaszólt:

– Különben igazad volt. Fürödni csak nyáron lehet! Ilyenkor még nem olyan jó! Hapci, hapci! – tüsszögött nagyokat, majd kiment.

A kiscsacsi visszamászott a virágtartóra, és szívből sajnálta Mirr-Murrt, amiért beleesett a vízbe. De aztán el is mosolyodott, mikor eszébe jutott, hogy milyen furcsán nézett ki a kandúr, mikor vacogott a lavórban.

„A kalóz – gondolta magában –, a híres kalóz! Mégis belepottyant a vízbe!”

Mirr-Murr tengeri csatát vív Mirr-Murr fights a naval battle Mirr-Murr walczy w bitwie morskiej Мирр-Мурр веде морську битву

Mirr-Murr jött be nagy csörömpöléssel az ajtón, egy vízzel teli lavórt húzott maga után. Mirr-Murr came in through the door with a big bang, pulling a laver full of water after him. A szoba közepére állította, és nevetve nézett fel a virágtartón álldogáló kiscsacsira. He set it in the middle of the room and looked up laughing at the little guy standing on the flowerpot.

– Figyelj jól, ilyet még nem láttál! - Listen carefully, you've never seen anything like it! – szólt neki. Azzal kiszaladt, és egy csomó újságot hozott be. With that, he ran out and brought in a lot of newspapers.

A kiscsacsi kíváncsian nézte, hogy mit mesterkedik Mirr-Murr. The little girl was curious to see what Mirr-Murr was up to. Aztán megkérdezte:

– Mit csinálsz, Mirr-Murr?

– Tengeri csatát vívok – válaszolta Mirr-Murr. "I'm fighting a naval battle," Mirr-Murr replied.

„Tengeri csatát – morfondírozott magában a kiscsacsi –, ilyet én még nem is hallottam!” És borzasztó kíváncsian figyelte a kandúrt. "A battle at sea," the little girl mused to herself, "I've never heard of such a thing!" And he watched the tomcat with awful curiosity.

Mirr-Murr pedig összehajtogatta az újságpapírt, hajókat csinált belőle, mikor kész lett egy, beletette a lavórba. And Mirr-Murr folded the newspaper, made boats out of it, and when one was ready, he put it in the basin.

– Ezt most vízre bocsátjuk – tette hozzá ilyenkor. - We are now putting this on the water," he added. A lavór nemsokára teli lett papírhajókkal. Volt ott kisebb, nagyobb, hegyes orrú meg széles testű, igazán nagyon változatos formájú hajókat gyártott Mirr-Murr. There were smaller, larger, pointed-nosed and broad-bodied Mirr-Murr, which produced boats of really very varied shapes.

Mikor készen lett velük, elkezdett kutatni a szemével a szobában. When he was done with them, he started to search the room with his eyes.

– Mit keresel? – kérdezte a kiscsacsi.

– A legyet – felelte Mirr-Murr. – Kinevezném hajóskapitánynak. - I would appoint you captain of a ship.

De a légy nem volt sehol.

„Biztosan elbújt – gondolta a kiscsacsi. – Lehet, hogy nem akart hajóskapitány lenni? Én szívesen lennék, de engem ilyesmire sosem kérnek meg.” I would love to, but I will never be asked to do that. ”

Mirr-Murr is abbahagyta a keresést.

– Nem baj – legyintett. "It's okay," he waved. – Pedig jó kalóz lett volna. - And he would have been a good pirate. Mert hogy olyan fekete – tette hozzá. Because it's so black - he added. – A kalózok mind feketék! - Pirates are all black! Nem nagyon szeretnek mosdani. They don't like to wash very much. Csak ha elsüllyesztik őket. Only if they are sunk.

És Mirr-Murr elkezdett rettenetes pofákat vágni. And Mirr-Murr started making terrible faces. Vicsorgatta a fogát, és meresztette a bajuszát. He gritted his teeth and dared his mustache. Csinált papírból egy csákót, a fejére csapta, és azt mondta: He made a paper cue, put it on his head and said:

– Akkor én leszek a kalóz. - Then I'll be the pirate. És mind elsüllyesztem! And I'll sink them all!

A kiscsacsi kicsit beljebb húzódott a virágtartón, és úgy nézte Mirr-Murrt. The little ass stretched a little further in the flowerpot and looked at Mirr-Murr. „Milyen jó – gondolta magában –, hogy mégsem lettem hajóskapitány!” "How good," he thought to himself, "that I didn't become a ship's captain after all!"

Mirr-Murr pedig elkezdte süllyeszteni a hajókat. Rájuk csapott a mancsával, és a papírhajók szép lassan mind elsüllyedtek. He slapped his paws on them, and the paper boats slowly sank.

Csak egy hajó, a legnagyobb úszkált még a lavórban, azt Mirr-Murr sehogyan sem találta el. Only one ship, the largest even floating in the laver, Mirr-Murr never hit.

Mindig mellé csapott, a hajó balra úszott. He always missed, the boat swam to port. Roppant ügyesen mindig kikerülte Mirr-Murr mancsát. He was always very clever at dodging Mirr-Murr's paws.

A kiscsacsi érdeklődve figyelte, és egyszer csak észrevette, hogy van valaki a hajón. The little girl watched him with interest, and suddenly she noticed that there was someone on the boat. Jobban odanézett, s nem hitt a szemének! He looked closer and could not believe his eyes! Úgy bizony! That's right! A légy volt! S mintha csúfondárosan nevetett volna. And he laughed as if he had been laughing mischievously.

Mirr-Murr pedig egyre dühösebben vadászott a hajóra. And Mirr-Murr was hunting the boat with increasing fury. Izgatottan szaladgált körbe a lavór körül, s leste, hogy honnan tudna rácsapni. Egyszer csak összehúzta magát, ugrott egy nagyot, és – zutty! Suddenly he pulled himself together, jumped a big one, and - zutty! – beleesett a vízbe.

A kiscsacsi megijedt, gyorsan lemászott a virágtartóról, és odament a lavórhoz. The little girl was startled, quickly climbed down from the flower stand and went to the sink.

– Beleestél? – kérdezte, de aztán rögtön rájött, hogy felesleges volt a kérdés. - he asked, but then immediately realised that it was a pointless question.

Mirr-Murr az első ijedtség után végre felállt a lavórban, és így szólt: Mirr-Murr, after the first fright, finally stood up in the sink and said:

– Nem akarsz fürdeni? - Do you want to take a bath? Nagyon egészséges a tengeri fürdő!

A kiscsacsi megrázta a fejét.

– A légy volt! – mondta izgatottan. – A légy volt a hajón!

– Á, nem érdekes, egy cseppet sem érdekes! - Ah, never mind, not a bit interesting! – mondta Mirr-Murr.

– Azt már el is felejtettem. - I had forgotten about that. Most strandolok.

Mosolyogni próbált, de bizony nem sikerült. He tried to smile, but failed. Fázott, és vizes volt, és elkezdett vacogni a foga. He was cold and wet and his teeth started to chatter.

– Se-se-segíts! Segíts kimászni! – mondta végül.

Kintről hangok hallatszottak: „Hol a lavór? – kérdezte valaki. – Az előbb még itt volt a konyhában!”

– Gyo-gyo-gyorsan! - Gyo-gyo-fast! – vacogta Mirr-Murr. Mirr-Murr muttered.

A kiscsacsi odaállt szorosan a lavórhoz, Mirr-Murr belekapaszkodott a nyakába, és kimászott. The little girl stood close to the basin, Mirr-Murr clung to her neck and climbed out. Kicsit összevizezte a kiscsacsit, de az nem bánta. He wet the little girl's pants a little, but she didn't mind.

Mirr-Murr fogta a lavórt, és húzni kezdte kifelé. Az ajtóból visszaszólt: He called back from the door:

– Különben igazad volt. - Otherwise you were right. Fürödni csak nyáron lehet! Bathing is only allowed in summer! Ilyenkor még nem olyan jó! Hapci, hapci! – tüsszögött nagyokat, majd kiment.

A kiscsacsi visszamászott a virágtartóra, és szívből sajnálta Mirr-Murrt, amiért beleesett a vízbe. De aztán el is mosolyodott, mikor eszébe jutott, hogy milyen furcsán nézett ki a kandúr, mikor vacogott a lavórban. But then he smiled when he remembered how strange the tomcat looked when he was shivering in the sink.

„A kalóz – gondolta magában –, a híres kalóz! Mégis belepottyant a vízbe!” And yet he fell in the water!"