×

我们使用cookies帮助改善LingQ。通过浏览本网站,表示你同意我们的 cookie 政策.


image

Mirr-Murr kalandjai, A világutazók előadják a Tündér-királykisasszonyt meg a Hétfejű Sárkányt

A világutazók előadják a Tündér-királykisasszonyt meg a Hétfejű Sárkányt

Már jó ideje éltek az udvaron a világutazó kiscsacsi és barátai, mikor egy reggel Paprikajancsi azt mondta nekik, hogy jó lenne, ha bemutatnának valamit. Mert – mondta –, feltétlenül meg kell hálálni valamivel azt a sok kedvességet, amit új ismerőseiktől kaptak.

– Igen, feltétlenül! – helyeselt Samu, a kiscsacsi. – De mivel háláljuk meg?

A többiek is gondolkozni kezdtek, de nem jutott eszükbe semmi.

– Mondd meg te! – mondták Paprikajancsinak.

– Hát – válaszolta Paprikajancsi –, játszhatnánk színházat. Úgy, mint a múltkor, csak tovább. Egy-két próbát csinálnánk, a ládát átalakítanánk, és este már meg is tarthatnánk az előadást.

Az ötlet mindnyájuknak nagyon tetszett.

– Plakátot is rajzolhatnánk – mondta Mirr-Murr. – Én már láttam olyat.

Elfogadták a plakátot is, és megbízták vele Mirr-Murrt, hogy rajzolja meg, és ragassza ki a nyúlketrec oldalára, lehetőleg feltűnő helyre, hogy mindenki lássa.

Mirr-Murr el is indult, keresett egy nagy papírt, és félrevonulva rajzolgatni kezdett rá.

Addig a többiek is munkához láttak. Bóbice ruhákat varrt színes vászondarabokból. Csinnadratta gallyakból lócákat, székeket eszkábált: arra ül majd a közönség. Paprikajancsi pedig a kiscsacsival a láda oldalára írta nagy betűkkel: Babaszínház. A z betűn kicsit gondolkoztak, de különben rendben ment.

De legszebben azért mégiscsak a plakát sikerült. Egyszerűen gyönyörű volt; Mirr-Murr kiszögezte a nyúlketrec oldalára, a többiek körülállták, és úgy bámulták. Volt azon minden! Először is le volt rajzolva Paprikajancsi, a kiscsacsi, Bóbice, Csinnadratta, legalul pedig Mirr-Murr.

Ezen bizony eltátották a szájukat.

– Hogy csináltad? – kérdezte a kiscsacsi, és rettenetesen büszke volt Mirr-Murr-ra.

– Csak úgy emlékezetből – válaszolta Mirr-Murr.

– Nahát! – mondta Bóbice. – És mégis hogy hasonlít mindegyikünkre!

Aztán megcsodálták még a ruhákat, amelyeket Bóbice varrt, és a felírást a láda oldalán és a lócákat, székeket is.

– Csak egy baj van – mondta Csinnadratta. – Mit fogunk eljátszani?

– Az ám! – szólt a kiscsacsi. – Bár Bóbice énekelhetne, Paprikajancsi esetleg szavalhatna, Mirr-Murr pedig tornászhatna.

De Paprikajancsi csak mosolygott.

– Nem, nem – mondta. – Ma este a Tündér-királykisasszonyt fogjuk adni, meg a Hétfejű Sárkányt!

A többiek szólni sem tudtak az ámulattól.

Paprikajancsi folytatta:

– Bóbice lesz a Tündér-királykisasszony. Csinnadratta fogja kiszabadítani. Mirr-Murr lesz a paripa, a kiscsacsi pedig a súgó.

– A súgó ? Az mi ? – kérdezte a kiscsacsi.

– Az minden rendes színházban van – válaszolta Paprikajancsi. – A legfontosabb ember! Ő súg a színészeknek.

– Az már más! – mondta a kiscsacsi. – Vállalom!

– Csak egy baj van – szólt Csinnadratta. – Ki lesz a Hétfejű Sárkány?

– Én! – felelte Paprikajancsi.

– Nem jó! – mondta Csinnadratta. – Neked csak egy fejed van.

– Az ám – mondták a többiek is –, neked csak egy fejed van.

– Nem baj – válaszolta Paprikajancsi –, Mirr-Murr rajzol még hatot egy papírra, és azt a nyakamba akasztom.

Ebbe mindnyájan belenyugodtak, és elvonultak tanulni a szerepeket.

Este aztán jött ám a közönség! Ott volt az udvar apraja-nagyja. Elfoglalták a lócákat, székeket, akinek nem jutott hely, az leült a földre, a galambok pedig egyenest az üres nyúlketrecre guggoltak.

Megkezdődött az előadás. Paprikajancsi mint Hétfejű Sárkány (nyakában a hat fejjel) őrizte Bóbicét, a Tündér-királykisasszonyt, Csinnadratta pedig jött Mirr-Murr-ral, aki most paripa volt, és kiszabadították.

Egyedül a kiscsacsi nem tudta, hogy mit csináljon, súgott, suu-gott, de azért az is nagyon jól hangzott, olyan volt, mintha a szél zúgna.

Nagyon nagy sikerük volt. Sok-sok tapsot kaptak. A galambok meg azt búgták, hogy: még, még! De hát már késő volt. Paprikajancsiék meghajoltak, megköszönték a tapsot. A közönség pedig hazament aludni.

A világutazók előadják a Tündér-királykisasszonyt meg a Hétfejű Sárkányt World travellers perform The Fairy Princess and the Seven-Headed Dragon Los viajeros del mundo representan El hada princesa y el dragón de siete cabezas Podróżnicy z całego świata wykonują The Fairy Princess and the Seven-Headed Dragon

Már jó ideje éltek az udvaron a világutazó kiscsacsi és barátai, mikor egy reggel Paprikajancsi azt mondta nekik, hogy jó lenne, ha bemutatnának valamit. The little world traveler and his friends had been living in the yard for a long time, when one morning Paprikajancsi told them it would be nice to show them something. Mert – mondta –, feltétlenül meg kell hálálni valamivel azt a sok kedvességet, amit új ismerőseiktől kaptak. "Because," he said, "you have to give something in return for all the kindness you have received from your new friends.

– Igen, feltétlenül! - Yes, absolutely! – helyeselt Samu, a kiscsacsi. - Samu, the little girl, agreed. – De mivel háláljuk meg? - But how do we repay you?

A többiek is gondolkozni kezdtek, de nem jutott eszükbe semmi.

– Mondd meg te! - You tell me! – mondták Paprikajancsinak.

– Hát – válaszolta Paprikajancsi –, játszhatnánk színházat. - "Well," said Paprikajancsi, "we could play theatre. Úgy, mint a múltkor, csak tovább. Just like last time, but further. Egy-két próbát csinálnánk, a ládát átalakítanánk, és este már meg is tarthatnánk az előadást. We could do a couple of rehearsals, modify the box and then have the performance in the evening.

Az ötlet mindnyájuknak nagyon tetszett.

– Plakátot is rajzolhatnánk – mondta Mirr-Murr. - We could also draw a poster," said Mirr-Murr. – Én már láttam olyat.

Elfogadták a plakátot is, és megbízták vele Mirr-Murrt, hogy rajzolja meg, és ragassza ki a nyúlketrec oldalára, lehetőleg feltűnő helyre, hogy mindenki lássa. They also accepted the poster, and commissioned Mirr-Murr to draw it and stick it on the side of the rabbit cage, preferably in a conspicuous place for all to see.

Mirr-Murr el is indult, keresett egy nagy papírt, és félrevonulva rajzolgatni kezdett rá. Mirr-Murr went off, found a large piece of paper and started to draw on it.

Addig a többiek is munkához láttak. Meanwhile, the others got to work. Bóbice ruhákat varrt színes vászondarabokból. She sewed little baby clothes from colourful pieces of canvas. Csinnadratta gallyakból lócákat, székeket eszkábált: arra ül majd a közönség. He has forged from twigs and twigs of the needlewheel, horses and chairs: the audience will sit on them. Paprikajancsi pedig a kiscsacsival a láda oldalára írta nagy betűkkel: Babaszínház. A z betűn kicsit gondolkoztak, de különben rendben ment. They thought a bit about the letter z, but otherwise it went fine.

De legszebben azért mégiscsak a plakát sikerült. But the poster was the most beautiful. Egyszerűen gyönyörű volt; Mirr-Murr kiszögezte a nyúlketrec oldalára, a többiek körülállták, és úgy bámulták. She was simply beautiful; Mirr-Murr nailed her to the side of the rabbit cage, and the others stood around and stared at her. Volt azon minden! Először is le volt rajzolva Paprikajancsi, a kiscsacsi, Bóbice, Csinnadratta, legalul pedig Mirr-Murr. First of all, there was a drawing of Paprikajancsi, the kitten, Bóbice, Csinnadratta and at the bottom Mirr-Murr.

Ezen bizony eltátották a szájukat. They certainly covered their mouths at that.

– Hogy csináltad? – kérdezte a kiscsacsi, és rettenetesen büszke volt Mirr-Murr-ra.

– Csak úgy emlékezetből – válaszolta Mirr-Murr.

– Nahát! – mondta Bóbice. – És mégis hogy hasonlít mindegyikünkre!

Aztán megcsodálták még a ruhákat, amelyeket Bóbice varrt, és a felírást a láda oldalán és a lócákat, székeket is.

– Csak egy baj van – mondta Csinnadratta. – Mit fogunk eljátszani?

– Az ám! - Yes, it is! – szólt a kiscsacsi. – Bár Bóbice énekelhetne, Paprikajancsi esetleg szavalhatna, Mirr-Murr pedig tornászhatna.

De Paprikajancsi csak mosolygott.

– Nem, nem – mondta. – Ma este a Tündér-királykisasszonyt fogjuk adni, meg a Hétfejű Sárkányt! - Tonight we'll be doing the Fairy Queen and the Seven-Headed Dragon!

A többiek szólni sem tudtak az ámulattól.

Paprikajancsi folytatta:

– Bóbice lesz a Tündér-királykisasszony. Csinnadratta fogja kiszabadítani. A pinwheel will free him. Mirr-Murr lesz a paripa, a kiscsacsi pedig a súgó.

– A súgó ? - The help ? Az mi ? – kérdezte a kiscsacsi.

– Az minden rendes színházban van – válaszolta Paprikajancsi. – A legfontosabb ember! Ő súg a színészeknek. He whispers to the actors.

– Az már más! - That's different! – mondta a kiscsacsi. – Vállalom!

– Csak egy baj van – szólt Csinnadratta. – Ki lesz a Hétfejű Sárkány? - Who will be the Seven-headed Dragon?

– Én! – felelte Paprikajancsi.

– Nem jó! – mondta Csinnadratta. – Neked csak egy fejed van.

– Az ám – mondták a többiek is –, neked csak egy fejed van.

– Nem baj – válaszolta Paprikajancsi –, Mirr-Murr rajzol még hatot egy papírra, és azt a nyakamba akasztom. - "No problem," said Paprikajancsi, "Mirr-Murr will draw six more on a piece of paper and I'll hang it around my neck.

Ebbe mindnyájan belenyugodtak, és elvonultak tanulni a szerepeket.

Este aztán jött ám a közönség! Ott volt az udvar apraja-nagyja. There were the big and the small of the court. Elfoglalták a lócákat, székeket, akinek nem jutott hely, az leült a földre, a galambok pedig egyenest az üres nyúlketrecre guggoltak.

Megkezdődött az előadás. Paprikajancsi mint Hétfejű Sárkány (nyakában a hat fejjel) őrizte Bóbicét, a Tündér-királykisasszonyt, Csinnadratta pedig jött Mirr-Murr-ral, aki most paripa volt, és kiszabadították.

Egyedül a kiscsacsi nem tudta, hogy mit csináljon, súgott, suu-gott, de azért az is nagyon jól hangzott, olyan volt, mintha a szél zúgna. Only the little girl didn't know what to do, she was whispering and hissing, but it sounded really good, like the wind was blowing.

Nagyon nagy sikerük volt. Sok-sok tapsot kaptak. A galambok meg azt búgták, hogy: még, még! And the pigeons were calling: more, more! De hát már késő volt. But it was too late. Paprikajancsiék meghajoltak, megköszönték a tapsot. A közönség pedig hazament aludni.