×

我们使用cookies帮助改善LingQ。通过浏览本网站,表示你同意我们的 cookie 政策.


image

Mirr-Murr kalandjai, A Gombszemű bejelenti a tavaszt

A Gombszemű bejelenti a tavaszt

Nyitva volt az ablak; szellőztettek, és nyitva felejtették. A szobába különös illatok áramlottak be, sose hallott lárma, zaj csapta meg a kiscsacsi fülét.

Izgatottan fészkelődött a virágtartón, és kíváncsian bámulta az ablakot. Kék eget látott, fehér felhők úsztak rajta.

„Repülnek, mint a madarak – gondolta magában –, és magasabban, sokkal magasabban, mint a légy!”

Egyszer csak az ablakpárkányra szállt valami. Fekete gombszeme volt és apró csőre. Jobbra nézett, balra nézett, bekukkantott a szobába, ugrált egy picit cérnavékony lábain, aztán hátravetette a fejét, és elkezdett fütyülni.

Csodálatosan fütyült. A kiscsacsi ámult-bámult, a száját is nyitva felejtette, úgy hallgatta.

Mikor vége lett a füttynek, felsóhajtott.

– De gyönyörű!

A Gombszemű, apró csőrű kedvesen rámosolygott Samura, a kiscsacsira.

– Tavasz van, azért – mondta. És újra elkezdett fütyülni.

Mirr-Murr sompolygott oda a virágtartóhoz, kicsit meghúzta a kiscsacsi lábát, és súgva kérdezte:

– Mi ez a fütyörészés itt?

– Tavasz van, hallod, tavasz van! Azért – súgta vissza a kiscsacsi. – Hallgasd te is. Ugye, milyen gyönyörű?

– Tavasz, tavasz – morogta Mirr-Murr. – Azért még nem kellene ilyen rondán fütyülni!

– Irigy vagy – súgta a kiscsacsi –, mert te nem tudsz ilyen szépen fütyülni.

– Én? – kérdezte Mirr-Murr. – Ez is valami? Na várj csak! Figyelj rám!

Megfeszítette a lábát, hátravetette a fejét, és elkezdett rettenetesen nyávogni.

– Nyáu! Nyáu!

Nyáu!

A Gombszemű, apró csőrű megriadva abbahagyta a fütyülést, a kiscsacsi pedig rémülten befogta a fülét.

De Mirr-Murr nem hagyta abba, csak amikor kifogyott a szuszból. Leült a hátsó lábára, és diadalmas arccal körülnézett.

– Na? Milyen volt?

A kiscsacsi nem válaszolt, a Gombszeműre nézett. Az vidáman ugrált cérnavékony lábain, és hahotázott.

A kiscsacsi is elnevette magát. „Nahát, ez a Mirr-Murr – gondolta magában –, jól felsült a tudományával!”

Mirr-Murr sértődött ábrázattal nézte a nevetgélő Gombszeműt meg a kiscsacsit.

– Mit nevettek? – kérdezte sértődötten. – Igazán nem értem, mit nevettek!

– Semmit. Most már igazán semmit! – válaszolta a kiscsacsi. – De olyan furcsa volt, mikor te fütyültél. Hallgassuk inkább a Gombszeműt! – tette hozzá. – Fütyülj még valamit a tavaszról! – szólt fel az ablakpárkányra a Gombszeműnek.

A Gombszemű bólintott, és elkezdett trillázni szép, ezüstös hangon.

Az volt az énekében, hogy vége van a télnek, a hidegnek, nem kell többé fázni, vacogni az eresz alatt a szellős kuckóban. Az volt az énekében, hogy már kinyílt az ég, mint valami óriási ablak, és besüt rajta a napsugár dombra, rétre, virágra, boldog cinkékre, rigókra.

A kiscsacsi sok mindent nem értett belőle, mert hiszen végeredményben egy tapasztalatlan, szobába-zárt szürke kiscsacsi volt.

Meg is kérdezte Mirr-Murrtól:

– Te érted ?

– Értem – válaszolta Mirr-Murr. – Ez a tavasz, mikor már a fákra is lehet mászkálni, meg ilyesmi – tette hozzá, és már egyáltalán nem volt mérges, amiért kinevették.

A Gombszemű befejezte a fütyülést, és barátságosan meghajolt.

– Ne menj még! – kérte a kiscsacsi.

A Gombszemű elmosolyodott, és így válaszolt:

– Mennem kell. Még nagyon sok nyitott ablak van, ahol be kell jelentenem a tavaszt.

Azzal megcsattogtatta a szárnyait, körözött egy kicsit az ablak előtt, majd elrepült, egyre kisebb lett, akkora, mint egy gombostű feje, s végül mint egy jelenés, eltűnt a kiscsacsiék szeme elől.

A Gombszemű bejelenti a tavaszt The Mushroom announces spring The Mushroom ogłasza wiosnę

Nyitva volt az ablak; szellőztettek, és nyitva felejtették. The window was open; they ventilated and left it open. A szobába különös illatok áramlottak be, sose hallott lárma, zaj csapta meg a kiscsacsi fülét. Strange smells wafted into the room, a noise the little girl had never heard before.

Izgatottan fészkelődött a virágtartón, és kíváncsian bámulta az ablakot. She was excitedly squirming on the flowerpot and staring curiously at the window. Kék eget látott, fehér felhők úsztak rajta. He saw a blue sky with white clouds floating on it.

„Repülnek, mint a madarak – gondolta magában –, és magasabban, sokkal magasabban, mint a légy!” "They fly like birds," he thought to himself, "and higher, much higher than a fly!"

Egyszer csak az ablakpárkányra szállt valami. Suddenly something landed on the windowsill. Fekete gombszeme volt és apró csőre. It had a black button eye and a small beak. Jobbra nézett, balra nézett, bekukkantott a szobába, ugrált egy picit cérnavékony lábain, aztán hátravetette a fejét, és elkezdett fütyülni. He looked to the right, looked to the left, peered into the room, bounced a little on his thread-thin legs, then threw his head back and started whistling.

Csodálatosan fütyült. He whistled beautifully. A kiscsacsi ámult-bámult, a száját is nyitva felejtette, úgy hallgatta. The little girl was staring, her mouth open, listening.

Mikor vége lett a füttynek, felsóhajtott. When the whistling stopped, he sighed.

– De gyönyörű! - How beautiful!

A Gombszemű, apró csőrű kedvesen rámosolygott Samura, a kiscsacsira. The small beak with the button eyes smiled sweetly at Samu, the little girl.

– Tavasz van, azért – mondta. - "It's spring, that's why," he said. És újra elkezdett fütyülni. And he started whistling again.

Mirr-Murr sompolygott oda a virágtartóhoz, kicsit meghúzta a kiscsacsi lábát, és súgva kérdezte: Mirr-Murr whispered over to the flowerpot, pulled the little leg a little, and whispered,

– Mi ez a fütyörészés itt? - What's all the whistling about?

– Tavasz van, hallod, tavasz van! - It's spring, you hear, it's spring! Azért – súgta vissza a kiscsacsi. "That's why," the little girl whispered back. – Hallgasd te is. - Listen to me too. Ugye, milyen gyönyörű? Isn't it beautiful?

– Tavasz, tavasz – morogta Mirr-Murr. - Spring, spring - murmured Mirr-Murr. – Azért még nem kellene ilyen rondán fütyülni! - You should not whistle so ugly yet!

– Irigy vagy – súgta a kiscsacsi –, mert te nem tudsz ilyen szépen fütyülni. "You're envious," the little ass whispered, "because you can't whistle so nicely."

– Én? – kérdezte Mirr-Murr. – Ez is valami? - Is that something? Na várj csak! Now wait a minute! Figyelj rám!

Megfeszítette a lábát, hátravetette a fejét, és elkezdett rettenetesen nyávogni. She tensed her legs, threw her head back and started to mewl terribly.

– Nyáu! Nyáu!

Nyáu!

A Gombszemű, apró csőrű megriadva abbahagyta a fütyülést, a kiscsacsi pedig rémülten befogta a fülét. Startled, the little beaky-eyed one stopped whistling, and the little girl covered her ears in fright.

De Mirr-Murr nem hagyta abba, csak amikor kifogyott a szuszból. But Mirr-Murr didn't stop until he ran out of breath. Leült a hátsó lábára, és diadalmas arccal körülnézett. He sat down on his hind legs and looked around with a triumphant face.

– Na? Milyen volt? How was it?

A kiscsacsi nem válaszolt, a Gombszeműre nézett. The little girl didn't answer, looking at the Button-Eye. Az vidáman ugrált cérnavékony lábain, és hahotázott. It bounced merrily on its thread-thin legs, and giggled.

A kiscsacsi is elnevette magát. The little girl laughed too. „Nahát, ez a Mirr-Murr – gondolta magában –, jól felsült a tudományával!” "Wow, this Mirr-Murr," he thought to himself, "he's really got his science down!"

Mirr-Murr sértődött ábrázattal nézte a nevetgélő Gombszeműt meg a kiscsacsit. Mirr-Murr looked on with an insulted expression at the laughing Butt-eye and the little girl.

– Mit nevettek? - What are you laughing at? – kérdezte sértődötten. - he asked, offended. – Igazán nem értem, mit nevettek! - I really don't understand what you are laughing at!

– Semmit. Most már igazán semmit! Now really nothing! – válaszolta a kiscsacsi. – De olyan furcsa volt, mikor te fütyültél. - But it was so strange when you whistled. Hallgassuk inkább a Gombszeműt! Let's listen to the Mushroom Eyes instead! – tette hozzá. - he added. – Fütyülj még valamit a tavaszról! - Whistle something else about spring! – szólt fel az ablakpárkányra a Gombszeműnek. - he called up to the window sill to the Button-eye.

A Gombszemű bólintott, és elkezdett trillázni szép, ezüstös hangon. Button Eyes nodded and started to trill in a beautiful silvery voice.

Az volt az énekében, hogy vége van a télnek, a hidegnek, nem kell többé fázni, vacogni az eresz alatt a szellős kuckóban. His song was about the end of winter, the cold, no more cold and shivering under the eaves in the airy hut. Az volt az énekében, hogy már kinyílt az ég, mint valami óriási ablak, és besüt rajta a napsugár dombra, rétre, virágra, boldog cinkékre, rigókra. It was in his song that the sky had opened like a huge window, and the sunlight was shining through it on hill, meadow, flower, happy finches, thrushes.

A kiscsacsi sok mindent nem értett belőle, mert hiszen végeredményben egy tapasztalatlan, szobába-zárt szürke kiscsacsi volt. The little ass didn't understand much about it, because in the end it was an inexperienced, room-locked gray little ass.

Meg is kérdezte Mirr-Murrtól: He also asked Mirr-Murr:

– Te érted ? - You understand ?

– Értem – válaszolta Mirr-Murr. – Ez a tavasz, mikor már a fákra is lehet mászkálni, meg ilyesmi – tette hozzá, és már egyáltalán nem volt mérges, amiért kinevették. - 'It's spring, when you can climb trees and all that,' he added, and he was no longer angry at being laughed at.

A Gombszemű befejezte a fütyülést, és barátságosan meghajolt. Button Eyes finished whistling and bowed in a friendly manner.

– Ne menj még! - Don't go yet! – kérte a kiscsacsi.

A Gombszemű elmosolyodott, és így válaszolt:

– Mennem kell. - I have to go. Még nagyon sok nyitott ablak van, ahol be kell jelentenem a tavaszt. There are still many more open windows where I need to announce spring.

Azzal megcsattogtatta a szárnyait, körözött egy kicsit az ablak előtt, majd elrepült, egyre kisebb lett, akkora, mint egy gombostű feje, s végül mint egy jelenés, eltűnt a kiscsacsiék szeme elől. With that, he snapped his wings, circled a little in front of the window, then flew away, getting smaller and smaller, the size of a pinhead, and finally like an apparition, disappearing from the eyes of the little ones.