A polihisztor Lénárd Sándor

Lénárd Sándor, az utolsó polihisztorok egyike, 1910. március 9-én született Budapesten. Felsorolni is nehéz, mi mindennel foglalkozott, többek között tizenhárom nyelven beszélt, s míg prózai műveit főként magyarul és angolul írta, addig verseit német nyelven, kultúltörténeti munkáit pedig olaszul. Megdöbbentő biztonsággal írt latinul és ógörögül is, sőt, egyszer tréfából angolról latinra fordította Milne Micimackóját, s a fordítás olyan jól sikerült, hogy angol és német nyelvterületen tankönyvként használták.

Egyébként orvos volt, előbb Rómában, majd Brazíliában gyógyított, s ha már ott járt, Dél-Amerika legjobb klasszika-filológusa, a téma keresett egyetemi tanára lett. Zenetörténészként Bach életművét kutatta, maga is kiválóan orgonált, rendszeresen adott nyilvános hangversenyeket. Gyönyörűen rajzolt, könyveit általában saját maga illusztrálta. Sok könyve jelent meg szerte a világon, mindenféle témában. Itáliában például olasz szakácskönyvet adott ki A Római Konyha címmel, amely magyarul is megjelent. Sok olasz háziasszony egy magyar orvos receptjei alapján készítette a pasztasciuttát.

Rokonszenves, kedves ember volt, mindenki szerette, aki ismerte. Élete utolsó éveit a brazíliai őserdőben élte le egy Dona Emma nevű faluban, s az ott élő falusiakat gyógyította. Halálakor szinte általános gyászt rendeltek el a környéken, bezártak az iskolák, s ezrek kísérték utolsó útjára. Kívánsága szerint, a kertjében álló egyetlen európai fa alá temették. 1972. április 14-én hunyt el.