Eldobható Világ
Én úgy gondolom, hogy régen az emberek boldogabbak voltak, mint ma, hiszen közelebb éltek a természethez és egymáshoz is. Azelőtt az ember közösségekben élt, s fontosabbak voltak számára az emberi kapcsolatok. Sok volt ugyan a kötöttség, de ez védelmet is jelentett.
A mindennapi élet és az ünnepek ritmusa szabályozta az életet. Mára ennek csak üres formája maradt. Hiszen mindegy, hogy hétköznap van vagy vasárnap, csak dolgozunk éjjel-nappal, állandóan csöng a telefon, folyton nyitva vannak a szupermarketek. A pihenés és a munka természetes rendje felborult. A modern, nagyvárosi életben kötelező a rohanás, az idegeskedés, a stressz. A sok felesleges csomagolás is eltakarja a lényeget. Manapság a látszat, a csinos külső, a fiatalság és a pénz a legnagyobb érték. Minden eldobható, kicserélhető valami újabbra, drágábbra, szebbre vagy fiatalabbra.
A technika fejlődésével óriási tudásra tettünk szert, ám sok mindent elfelejtettünk, amit azelőtt tudtunk. S ez még nem minden!
A környezetszennyezés már olyan mérető, hogy az emberiség létét veszélyezteti. Hiába élünk tovább, ha több a betegség! Mit ér a szuper technika, ha magány és üresség az életünk?
