Csík Zenekar – Hazám, hazám

Hazám hazám édes haza, bárcsak határidat látnám,

Látom füstjét de csak alig, az ég alatt sötétellik.

Édes anyám gyújts gyertyára,hozzád megyek vacsorára,

Forralj nekem édes tejet, apríts bele lágy kenyeret.

Édes volt az anyám teje,keserű a más kenyere,

keserű is savanyú is, néha néha siralmas is.

Fölmegyek én egy nagy hegyre,annak is a tetejére

Onnan nézek hazám felé,Édesanyám háza felé.

Minden falu édes hazám,minden asszony édesanyám,

Minden széplány feleségem,kivel a világot élem.

Hozd fel Isten azt a napot,hogy süsse fel a harmatot,

A harmatot a mezőkről, a bánatot a szívemről.

Napom napom fényes napom,süss még egyszer Világoson,

Nem mindenkor homályoson,hogy hazámat ne sirassam.

Erdő erdő de magos vagy,édes hazám de messze vagy,

Ha az erdőt levághatnám,édes hazám megláthatnám.

Isten áldja meg a Magyart,tartson élted míg e föld tart,

Paradicsom hazájában,éljen,mint hal a Dunában.

Magyarország az én hazám,Neked szült és nevelt anyám,

100 esztendő nem a világ - éljen a Magyar szabadság!

Isten áldja meg a Magyart,tartson élted míg e föld tart,

Paradicsom hazájában,éljen,mint hal a Dunában.

Magyarország az én hazám,Neked szült és nevelt anyám,

100 esztendő nem a világ - Éljen a Magyar szabadság!

100 esztendő nem a világ - Éljen a Magyar szabadság!