Mirr-Murr kalandjai, Beteglátogatás, végleg itt maradnak

Beteglátogatás, végleg itt maradnak زيارة المريض ، يبقون هنا بشكل دائم Patientenbesuch, sie werden für immer hier bleiben Patient visit, they will stay here forever this is a note Відвідування пацієнтів, вони залишаться тут назавжди 病人來訪，他們永久留在這裡

A kiscsacsiék a láda peremén könyököltek, s elmerengve nézegették az eperfát, a nyúlketrecet s az udvar végén a foghíjas léckerítést. كان الصغار على مرفقيهم على حافة الصندوق ونظروا بتمعن إلى شجرة التوت وقفص الأرانب والسياج المضلع بلا أسنان في نهاية الفناء. The little ones elbowed themselves on the edge of the chest, looking contemplatively at the mulberry tree, the rabbit cage, and the notched railing at the end of the yard. Малюки вперлися ліктями в край скрині, задумливо дивлячись на шовковицю, клітку для кроликів і виїмчасті перила в кінці двору.

– Jó itt! - إنه جيد هنا! - It's good here! — Тут добре! – sóhajtott fel halkan Mirr-Murr. تنهد المرر بهدوء. Mirr-Murr sighed softly. Мірр-Мурр тихо зітхнув.

A többiek rábólintottak. The others nodded. Інші кивнули. Nem szóltak, de belül mindegyik ugyanazt érezte, hogy jó itt. They didn't speak, but inside, everyone felt the same way about being good here. Вони не говорили, але всередині всі однаково відчували, що тут добре.

Paprikajancsi, Bóbice, Csinnadratta ugyanarra gondoltak: a lomos szobára. Paprikajancsi, Bóbice, Csinnadratta thought the same thing: the sluggish room. Paprikajancsi, Bóbice, Csinnadratta думали те саме: млява кімната. Bizony régóta ott porosodtak, elhagyatva, egyedül. Surely they had been dusting there for a long time, deserted, alone. Певно, вони там давно пилилися, безлюдні, самотні.

A kiscsacsi képzeletében megjelent a virágtartó. The flowerpot appeared in the little ass's imagination. В уяві ослика з’явився вазон. „Ott se volt rossz gondolta –, és nem szabad hálátlannak lenni!” De azért, ha őszintén be kellene vallani, nagyon egyedül érezte magát ott. "It wasn't a bad idea there either - and you shouldn't be ungrateful!" But if he had to confess honestly, he felt very alone there.

A merengést Morzsa zavarta meg. The contemplation was disturbed by Crumbs. Feléjük sétált, nézegette barátságosan a könyöklő társaságot, aztán így szólt: He walked towards them, looked at the armored company in a friendly way, then said:

– Megkedveltünk benneteket. - We liked you. Itt általában szeretik egymást. They usually love each other here.

A kiscsacsiék mosolyogva néztek rá. The little ones looked at him with a smile. Morzsa láthatóan akart még valamit mondani. Crumb apparently wanted to say something else. Krákogott, köszörülte a torkát, végül mégiscsak kibökte: He crackled, cleared his throat, and finally poked out:

– Ti még nem ismertek mindenkit. - You don't know everyone yet. Van itt valaki, akit különösen szeretünk! There is someone here that we especially love!

– És hol van? - And where is it? – kérdezte udvariasan a kiscsacsi. The little ass asked politely.

– Beteg – mondta Morzsa –, ágyban fekszik már egy hete. "She's sick," Crumb said, "he's been in bed for a week."

A kiscsacsiék elszomorodtak. The little ones were sad. A betegség, az valami nagyon rossz lehet! Illness, it can be something very bad!

– Egyedül – folytatta Morzsa –, teljesen egyedül fekszik. "Alone," Morsa continued, "lies completely alone."

Mirr-Murrnak felragyogott az arca. Mirr-Murr's face lit up.

– Látogassuk meg! - Let's visit! – mondta. - He told.

A többiek örömmel fogadták az ötletet, legjobban azonban mégiscsak Morzsa örült. The others welcomed the idea, but most of all, Morsa was happy. A szeme megcsillant az örömtől, bár nem lehetett jól látni, mert a szőr eltakarta. Her eyes gleamed with joy, though she couldn't see well because the hair covered her.

– Majd játszunk neki, meg mesélünk – mondta Paprikajancsi. "We'll play for him and tell him," Paprikajancsi said. – Bízd csak ránk, mi majd felvidítjuk! - Trust us, we'll cheer you up!

– És hol fekszik a beteg? - And where is the patient?

– A szobában – mondta Morzsa. "In the room," Crumb said. – Jánoskának hívják. - Her name is Janosa. Kisfiú, ötéves. Little boy, five years old. Elviszlek benneteket – folytatta. I'll take you, "he continued. – Üljetek a hátamra. - Sit on my back.

Felültek mindnyájan Morzsa hátára, és ő elvitte őket a tornácig. They all sat on Crumb's back and he took them to the porch.

– Itt menjetek fel – mondta –, jobbra az első ajtó. "Go up here," he said, "to the right of the front door."

A tornácon jó hűvös volt, szőlő futott fel a kifeszített madzagon, s széles levelével árnyékot adott. It was pretty cool on the porch, grapes ran up the stretched string and gave shade with its wide leaves. A levelek közt csíkokban szüremlett be a napsugár: mint egy csomó fényes üvegpálca, olyan volt. The sun's rays streaked in stripes between the leaves: it was like a bunch of shiny glass sticks.

A kis csapat nekiindult, megkeresték az ajtót, és Mirr-Murr óvatosan benyomta. The little party set off, found the door, and Mirr-Murr carefully pushed it in.

Mögötte benyomakodtak a többiek is. The others also pressed in behind him. A szobában félhomály volt, először alig láttak, s mire hozzászokott a szemük, érezték, hogy figyeli őket valaki. It was dim in the room, at first they could hardly see, and when their eyes got used to it, they felt that someone was watching them.

Jánoska nézte őket csillogó szemmel, fél könyökére támaszkodva. Jánoska looked at them with sparkling eyes, leaning on one elbow.

Paprikajancsi szólalt meg először: Paprikajancsi spoke first:

– Morzsa küldött. "Crumbs sent me." Azt mondta, hogy beteg vagy. He said you were sick.

Jánoska bólintott, s intett, hogy jöjjenek közelebb. Jánoska nodded and gestured for them to come closer. Odamentek egész közel az ágyhoz. They came quite close to the bed. Jánoska felvette őket, s a kék paplanra ültette a kis társaságot. Jánoska picked them up and seated the small group on a blue quilt.

Hamar összebarátkoztak, a kiscsacsiék egymás szavába vágva mesélték el utazásuk történetét s kalandjaikat az udvaron. They soon became friends, and the little ones told each other the story of their journey and their adventures in the courtyard. Mikor Mirr-Murr azt mesélte, hogyan járt a kiscsibékkel, Jánoska jóízűen felkacagott. When Mirr-Murr told how he had been with the chicks, Jánoska laughed heartily.

A nevetésre a mamája dugta be a fejét az ajtón. His mom poked her head in the door at the laughter.

– Mit nevetsz, lelkem-aranyom? "What are you laughing at, my dear?"

– Hallgasd csak, mama! "Just listen, mom!" – mondta Jánoska nevetve. Jánoska said laughing.

– Mit? - What? – jött közelebb a mamája, s mikor meglátta a kiscsacsiékat, megkérdezte: – Hát ők hogy kerültek ide? - his mother came closer, and when she saw the little ones, she asked: - How did they get here?

– Pestről jöttek – mondta Jánoska. "They came from Pest," said Jánoska. – Az almásládában. "In the apple crate." – S bemutatta őket sorban, név szerint. – And he introduced them in order, by name.

Jánoska mamája ámult-bámult, de leginkább kisfia nevetésének örült, hiszen ez már a gyógyulás biztos jele. Jánoska's mother stared in amazement, but she was mostly happy with her little son's laughter, as this is a sure sign of recovery.

– Ugye, itt maradhatnak? "Can they stay here?" – kérdezte Jánoska mindnyájuk ki nem mondott, de annál nagyobb vágyát. - asked Jánoska about their unspoken but all the greater desire. – Mert hogy Pesten úgyse törődött velük senki – folytatta. "Because no one cared about them in Pest anyway," he continued.

– Igen, kisfiam. "Yes, my little boy." Ha ők is akarnak. If they want too.

Megsimogatta Jánoska fejét, rámosolygott a kiscsacsiékra, és kiment. He stroked Jánoska's head, smiled at the little ones, and went out.

Hogy akarnak-e maradni? How do they want to stay? Mikor Jánoska mamája kiment a szobából, mindnyájan elkezdték hevesen bizonygatni, hogy mennyire akarnak! When Jánoska's mom left the room, they all began to vehemently prove how much they wanted her!

Így hát a kiscsacsiék ott maradtak Jánoskánál, aki nagyon megszerette őket, és főleg sokat-sokat játszott velük. So the little ones stayed with Jánoska, who loved them very much and especially played with them a lot.