László Attila | Nélküled (Ismerős Arcok)

Annyi mindent kéne még elmondanom

S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom

Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk

S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

Mint a villám tépte magányos fenyő

Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő

Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér

Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

S bár a lényeget még nem értheted

Amíg nem éltél nehéz éveket

Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk

Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a leszakított haldokló virág

Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág

Mint porba hullott mag, mi többé nem ered

Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem érthetted

Amíg nem éltél nehéz éveket

Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk

Mi egy vérből valók vagyunk!