Puskás Tivadar, a telefonközpont megalkotója (E rész)
"E" rész
„Telefonhírmondó a címe annak a világcsodának, mely tegnap és ma Budapestet csakugyan Európa első városává tette... nekünk van a világon egyedül elbeszélt hírlapunk, ami csakugyan unikum." (Pesti Hírlap, 1893. február 17.)
A Telefonhírmondó, amelyet találóan beszélő újság"-nak neveztek, Budapesten szólalt meg először a világon 1893. február 15-én a Magyar utca 6-os számú házban.
Önálló vezetékhálózata akkor még nem volt, így "adásait" csak a telefonállomásokon keresztül hallgathatták az érdeklődők. Az előfizetők közvetlenül a központtól kérhették a Telefonhírmondó kapcsolását. Hamarosan létrejött a műsorközlő stúdió, majd a budapesti hálózat is, amely független lett a már meglévő telefonvonalaktól és készülékektől. Az előfizetők szobájának falára két fülhallgató készüléket szereltek fel, beszélőrész nélkül.
A híreket folyamatosan közölték, és óránként frissítették. A legfontosabbak a tőzsdei jelentések voltak, ezek negyedóránként változtak, és a pestin kívül az induláskor három európai és egy amerikai városból közöltek árfolyamokat. A Telefonhírmondó esténként és hétvégén hangverseny-, opera- és színházközvetítésekkel szolgált. Saját stúdiójából is továbbított irodalmi felolvasásokat, kamarakoncerteket. A hírek és zenei programok mellett megszólaltak a Telefonhírmondóban az ország legismertebb közéleti személyiségei, írói, költői, színészei is.
Puskás vállalkozása fontos lépés volt a tömegkommunikáció megteremtésében; az újságírás és a hírközlés forradalmát jelentette.
