Puskás Tivadar, a telefonközpont megalkotója (D rész)
"D" rész
1881-ben öccsével, Ferenccel megkezdte a Monarchia területén a telefonközpontok építését.
A budapesti telefonközpont 1881. május 1-jén nyílt meg az üzleti negyed centrumában, a Fürdő (ma József Attila) utca 10-es számú ház harmadik emeletén. Az induláskor 25 előfizetője volt. 1882. február 1-jén jelent meg az első telefonkönyv, amely már 238 előfizetőt sorolt fel. Külön érdekesség, hogy ezeknek az előfizetőknek a túlnyomó része gyáros és nagykereskedő volt, ők érezték meg először a telefon fontosságát. A minisztériumok közül csak háromnak volt még ekkor telefonja, orvos vagy kórház pedig egyáltalán nem szerepelt a listán. Az előfizetés 180 forint volt egy évre, ami nagyjából két mázsa kockacukor vagy egy mázsa kávé árának felelt meg. A díj független volt a hívások számától és időtartamától, amit nem is mértek.
1884 tavaszán, öccse halála után átvette a Budapesti Telefonhálózatot. Ennek köszönhetően hamarosan felszerelték az első nyilvános állomásokat, modernizálták a hálózatot és a készülékeket. Újabb három központot is berendeztek. Innen már csak egy lépés volt a Telefonhírmondó.
