×

We use cookies to help make LingQ better. By visiting the site, you agree to our cookie policy.


image

Mirr-Murr kalandjai, Mitől álmos a szék?

Mitől álmos a szék?

A kiscsacsinak feltűnt, hogy a szék mindig alszik. Hátát a falnak támasztotta, s átaludta az egész napot. Szép szék volt, a támláját faragások díszítették, a karfája végén két fényes rézgomb csillogott.

„Csak egy percre ébredne fel, hogy bemutatkozhassak neki – gondolta magában a kiscsacsi. – Majd figyelni fogom!”

Egyszer csak a szék megmozdult, mintha nyújtózkodott volna. A kiscsacsi gyorsan lemászott a virágtartóról, odasietett a székhez, és így szólt:

– Én vagyok Samu, a kiscsacsi. És te ki vagy?

– Hogy? Ki van itt? Ja, én vagyok a szék! – És ásított egyet. A kiscsacsi türelmesen várt, míg a szék befejezi az ásítást, és megkérdezte:

– Mitől vagy ilyen álmos?

– Lakodalomban voltam – felelte a szék –, és egész éjjel nem aludtam.

– Lakodalomban? Hát ez nagyon érdekes! Hogy kerültél oda? – kérdezte a kiscsacsi.

– Kölcsönkértek – válaszolta a szék, és lehunyta a szemét.

A kiscsacsit nagyon érdekelte a lakodalom, és egy kicsit megrázta a szék lábát.

– Mi az? Ki van itt? – ébredt fel a szék.

– Én vagyok – szólt a kiscsacsi. – Nem mesélnél valamit a lakodalomról?

– Szívesen – felelte a szék. – Az úgy kezdődött, hogy kölcsönkértek.

„Ezt már hallottam” – gondolta a kiscsacsi, de nem szólt közbe, nehogy megharagudjon a szék.

– És bevittek egy nagy-nagy szobába. A szobában állt egy hosszú-hosszú asztal. Az asztalon volt sok-sok tányér. És a tányéron volt sok-sok…

A szék ásított egyet, és elaludt.

A kiscsacsi nem tudta, hogy mit csináljon. De mert nagyon érdekelte a lakodalom, óvatosan megrázta a szék lábát.

– Mi az? Ki az? Ja… – ébredt fel a szék. – Hol is hagytam abba?

– A tányéron volt sok-sok… – emlékeztette a kiscsacsi.

– Csont! – vágta rá a szék.

– Csont? – hökkent meg a kiscsacsi.

– Ja … – mondta a szék – csont az később volt, mikor már lerágták róla a húst. Aztán jöttek a vendégek, engem a főhelyre állítottak. A menyasszony ült rám. Bizony! – dicsekedett a szék. – Aztán jött egy ember, szalag volt a kalapján, és verseket mondott.

– Milyen verseket? – kérdezte a kiscsacsi.

– Várj csak. Mindjárt eszembe jut – mondta a szék.

Ma itt mindenki nevessen, a fazékba beleessen!

– Biztos, hogy így volt? – kérdezte a kiscsacsi.

– Biztos! – felelte megsértődve a szék. – Ha nem hiszed, nem mesélek tovább!

– Hiszem, hiszem – szólt a kiscsacsi. – Csak mondjad!

– És aztán táncoltunk. Ha láttad volna, milyen szépen táncoltunk! A piszkafa ugrott középre, derékon kapta a seprűt, s úgy járták a csűrdöngölőt!

– Hol? A szobában? – kérdezte a kiscsacsi.

– Nem – mondta a szék –, a kamrában. Minket kivittek. Kellett a hely bent. De a zene azért behallatszott. És a zsírosbödön énekelt mély hangon. Várj csak, ezt énekelte:

Dönödönö-dön, éljen a bödön!

– Nagyon szép – mondta a kiscsacsi.

– Várj csak – mondta a szék –, a tejescsupor is énekelt:

Por-por-por, éljen a csupor!

Ezt énekelte. Áá! – ásított a szék. – Ennyire emlékszem a lakodalomból.

– Nagyon érdekes volt – szólalt meg a kiscsacsi. – És te igazán nagyon fontos helyen álltál!

– Ugye? – kérdezte a szék. – Most már érted, hogy miért vagyok olyan álmos?

„Eltúlzod ezt az álmosságot!” – gondolta magában a kiscsacsi, de nem mondta meg a széknek.

Megköszönte a beszélgetést és elbúcsúzott, de a szék nem válaszolt, már az igazak álmát aludta.

Mitől álmos a szék? What makes the chair sleepy? Co sprawia, że krzesło jest senne? Vad gör stolen sömnig?

A kiscsacsinak feltűnt, hogy a szék mindig alszik. The little guy noticed that the chair was always sleeping. Hátát a falnak támasztotta, s átaludta az egész napot. He leaned his back against the wall and slept through the whole day. Szép szék volt, a támláját faragások díszítették, a karfája végén két fényes rézgomb csillogott. It was a beautiful chair, its back decorated with carvings, and two shiny copper buttons gleamed at the end of its armrests.

„Csak egy percre ébredne fel, hogy bemutatkozhassak neki – gondolta magában a kiscsacsi. “He would just wake up for a minute so I could introduce himself to him,” the little ass thought to himself. – Majd figyelni fogom!” "I'll pay attention!"

Egyszer csak a szék megmozdult, mintha nyújtózkodott volna. Suddenly the chair moved, as if stretching. A kiscsacsi gyorsan lemászott a virágtartóról, odasietett a székhez, és így szólt: The little ass quickly climbed down from the flowerpot, hurried over to the chair, and said,

– Én vagyok Samu, a kiscsacsi. - I'm Samu, the little ass. És te ki vagy? And who are you?

– Hogy? - How? Ki van itt? Who's here? Ja, én vagyok a szék! Yeah, I'm the chair! – És ásított egyet. - And he yawned. A kiscsacsi türelmesen várt, míg a szék befejezi az ásítást, és megkérdezte: The little ass waited patiently while the chair finished yawning and asked:

– Mitől vagy ilyen álmos? - What makes you so sleepy?

– Lakodalomban voltam – felelte a szék –, és egész éjjel nem aludtam. "I was at a wedding," the chair replied, "and I haven't slept all night."

– Lakodalomban? "At a wedding?" Hát ez nagyon érdekes! Well that's very interesting! Hogy kerültél oda? How did you get there? – kérdezte a kiscsacsi. asked the little guy.

– Kölcsönkértek – válaszolta a szék, és lehunyta a szemét. "They borrowed it," the chair replied, closing his eyes.

A kiscsacsit nagyon érdekelte a lakodalom, és egy kicsit megrázta a szék lábát. The little guy was very interested in the wedding and shook the leg of the chair a little.

– Mi az? - What is that? Ki van itt? Who's here? – ébredt fel a szék. The chair woke up.

– Én vagyok – szólt a kiscsacsi. "It's me," said the little ass. – Nem mesélnél valamit a lakodalomról? "Can't you tell me something about the wedding?"

– Szívesen – felelte a szék. "You're welcome," replied the chair. – Az úgy kezdődött, hogy kölcsönkértek. - It started with a loan.

„Ezt már hallottam” – gondolta a kiscsacsi, de nem szólt közbe, nehogy megharagudjon a szék. "I've heard that before," the little ass thought, but he didn't interrupt to keep the chair from getting angry.

– És bevittek egy nagy-nagy szobába. - And they took me to a big room. A szobában állt egy hosszú-hosszú asztal. There was a long table in the room. Az asztalon volt sok-sok tányér. There were many, many plates on the table. És a tányéron volt sok-sok… And there were many, many on the plate…

A szék ásított egyet, és elaludt. The chair yawned and fell asleep.

A kiscsacsi nem tudta, hogy mit csináljon. The little ass didn't know what to do. De mert nagyon érdekelte a lakodalom, óvatosan megrázta a szék lábát. But because he was very interested in the wedding, he gently shook the leg of the chair.

– Mi az? - What is that? Ki az? Who is? Ja… – ébredt fel a szék. Oh… - the chair woke up. – Hol is hagytam abba? - Where did I stop?

– A tányéron volt sok-sok… – emlékeztette a kiscsacsi. "There was a lot on the plate..." reminded the little guy.

– Csont! - Bone! – vágta rá a szék. The chair snapped.

– Csont? - Bone? – hökkent meg a kiscsacsi. The little ass was amazed.

– Ja … – mondta a szék – csont az később volt, mikor már lerágták róla a húst. "Yeah," said the chair, "bone was later when the flesh had been chewed off." Aztán jöttek a vendégek, engem a főhelyre állítottak. Then the guests came, putting me at the headquarters. A menyasszony ült rám. The bride sat on me. Bizony! Sure! – dicsekedett a szék. the chair boasted. – Aztán jött egy ember, szalag volt a kalapján, és verseket mondott. “Then a man came, had a ribbon on his hat, and said poems.

– Milyen verseket? "What poems?" – kérdezte a kiscsacsi. The little ass asked.

– Várj csak. - Wait a minute. Mindjárt eszembe jut – mondta a szék. It will come to my mind soon, ”the chair said.

Ma itt mindenki nevessen, a fazékba beleessen! Today, everyone here should laugh, fall into the pot!

– Biztos, hogy így volt? - Are you sure that was the case? – kérdezte a kiscsacsi. asked the little guy.

– Biztos! - Sure! – felelte megsértődve a szék. The chair replied offended. – Ha nem hiszed, nem mesélek tovább! - If you don't believe me, I won't tell you again!

– Hiszem, hiszem – szólt a kiscsacsi. "I think so," the little ass said. – Csak mondjad! - Just tell me!

– És aztán táncoltunk. "And then we danced." Ha láttad volna, milyen szépen táncoltunk! If you had seen how beautifully we danced! A piszkafa ugrott középre, derékon kapta a seprűt, s úgy járták a csűrdöngölőt! The dirt tree jumped to the center, got the broom at the waist, and they walked the barn!

– Hol? - Where? A szobában? In the room? – kérdezte a kiscsacsi. asked the little guy.

– Nem – mondta a szék –, a kamrában. "No," said the chair, "in the pantry." Minket kivittek. We were taken out. Kellett a hely bent. I needed a place inside. De a zene azért behallatszott. But the music was heard. És a zsírosbödön énekelt mély hangon. And she sang in a deep voice on the grease pit. Várj csak, ezt énekelte: Wait, he sang:

Dönödönö-dön, éljen a bödön! Decide-decide, live on the bench!

– Nagyon szép – mondta a kiscsacsi. "Very nice," the little ass said.

– Várj csak – mondta a szék –, a tejescsupor is énekelt: "Wait," said the chair, "the milk jug sang."

Por-por-por, éljen a csupor! Dust-dust-dust, long live the jar!

Ezt énekelte. That's what he sang. Áá! Ah! – ásított a szék. The chair yawned. – Ennyire emlékszem a lakodalomból. - I remember so much from the wedding.

– Nagyon érdekes volt – szólalt meg a kiscsacsi. "It was very interesting," the little ass said. – És te igazán nagyon fontos helyen álltál! "And you were in a really important place!"

– Ugye? - Right? – kérdezte a szék. asked the chair. – Most már érted, hogy miért vagyok olyan álmos? "Do you understand now why I'm so sleepy?"

„Eltúlzod ezt az álmosságot!” – gondolta magában a kiscsacsi, de nem mondta meg a széknek. "You're exaggerating this drowsiness!" The little ass thought to himself, but he didn't tell the chair.

Megköszönte a beszélgetést és elbúcsúzott, de a szék nem válaszolt, már az igazak álmát aludta. He thanked for the conversation and said goodbye, but the chair did not answer, he was already asleep in the dream of the righteous.