Gyurcsány Ferenc (DK) felszólalása az Országgyűlésben, 2020.03.23
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés elsőrendű dolga először is, hogy vegye tudomásul a kormányfő jelentését. Tudomásul vettem. Aztán az a dolga, hogy segítse az országot abban, hogy ebben a kétségtelenül rendkívül nehéz, válságos időben okosan és közösen, mindenki saját felelőssége szerint járuljon hozzá a túléléshez, járuljon hozzá a közös gyógyuláshoz. Más-más szerepben vagyunk, ez a természetes. A kormánynak kivételes, sok esetben mások által nem birtokolt eszköze és felelőssége van, hogy egy ilyen helyzetet kezeljen, ez így van rendjén. A veszélyhelyzetben azt, hogy a kormány a veszélyhelyzetet korlátozza, megoldja, következményeire helyes választ adjon, abban a kormányt támogatni kell, akkor is, ha az ember így vagy úgy gondolkodik, ebben nincsen közöttünk vita. A parlamentnek ettől némileg eltér a szerepe. A parlamentnek dolga, hogy közös új szabályokat hozzon, vagy éppen dolga, hogy a végrehajtást szervező, vezető kormányt ellenőrizze, támogassa, ha kell, új tanácsokkal lássa el. Ez is rendjén van énszerintem.Hogyan látjuk a dolgokat? Ha jól emlékszem, akkor a nemzetközi egészségügyi szervezet, a WHO január 7-én jelentette be hivatalosan, hogy egy új, korábban nem ismert és minden bizonnyal rendkívül fertőző vírussal állunk szemben ez többé-kevésbé tíz héttel ezelőtt történt. Ha tíz hét alatt sokan úgy érzik, hogy talán nem készültünk fel arra a pillanatra, amikor hozzánk is meg fog érkezni ez a válság, akkor nem biztos, hogy azoknak van igaza, akik azokat kritizálják, akik azt mondják, hogy itt valami rosszul történt. Nem biztos, mert hát természetesen a tényszerű számadást, azt akár meg is köszönhetjük, de a helyzet mégiscsak az a korábbi információk alapján pontosan tudjuk, hogy egyik miniszterünk megbízásából nagyon alaposan figyelik a közösségi médiát , hogy beszámolók, tájékoztatók százai és ezrei mégiscsak arról szólnak, hogy egészségügyben dolgozók, kereskedelemben dolgozók, fuvarozásban dolgozók, nagyon sokan, akik a frontvonalban vannak, azok magukra hagyatva érzik magukat.
Hogy a napokban érkeznek új eszközök, szerintem ez jó. Azt is mondhatjuk, hogy borítsunk fátylat a múltra, aztán majd eljön az idő, amikor megnézzük, hogy lehetett volna-e ezt jobban csinálni, de az nincsen rendben, hogyha nem hisszük és nem fogadjuk el azoknak a panaszát, akik úgy látják, hogy naponta teszik ki magukat egészségük, életük veszélyeztetésének, és közben pedig azt hallják azoktól, akik felelősek, hogy itt minden rendben van, kollégák. Nagyon sok minden nincsen rendben, azt gondolom, nagyon sok minden nincsen rendben.
Azt mondja a kormányfő, hogy ilyenkor nemzeti egységre van szükség. Ezzel alapvetően nincsen vitám. A nemzeti egység a másik oldalon nem a nemzet némaságát jelenti, és nem a nemzet feltétel és korlátok nélküli engedelmességét egy korlátokat esetleg nem ismerő hatalomnak. Ez két különböző történet. Ha bennünket arra kérnek, hogy a konkrét veszélyhelyzet megoldásában közvetlenül közreműködjünk, akkor szerintem azt kell mondani, hogy igen. Ha tőlünk arra kérnek felhatalmazást, hogy bármit megengedjünk a regnáló hatalomnak a veszélyhelyzetre hivatkozva, akkor muszáj azt mondani nekik, hogy eskünk, tisztességünk és hazafiságunk okán ezt nem tudjuk megtenni. Nem tudjuk megtenni, azért nem, mert nem egyszerűen az a kérdés, hogy mi ellen küzdünk, hanem az is, hogy miért küzdünk.
Miért küzdünk? Azért küzdünk, hogy hazánk maradjon demokratikus, szabad jogállam. Nem lehet éppen ezeket elvenni bármilyen más harc ürügyén. Sőt, azt is mondom, hogy nem lehet korlátlan felhatalmazást adni senkinek, és nem egyszerűen azért, merthogy egyébként akik most kérik, erre talán nem szolgáltak rá bár én ezt így gondolom , hanem mert elvileg sem helyes, mert valamikor, azt gondolom, ennek is vége lesz, nagyon reméljük, hogy vége lesz, ezen dolgozunk, és nem lehet a bajt arra használni, hogy közben ne éppen azt őrizzük meg, aminek a megőrzésére felesküdtünk.
Hadd tegyek még egy megjegyzést! Azoknak az intézkedéseknek a túlnyomó többségével, amelyeket a kormányfő bejelentett, azt gondolom, lényegében egyet lehet érteni. A kérdés valójában innentől kezdve nem is ez, hanem az, hogy van-e olyan intézkedés, amit még nem tettek meg, és meg kellett volna tenni, vagy legalább most meg kellene tenni.
Minden bizonnyal a kormánypárti képviselők és a kormány tagjai mélyebben és átfogóbban ismerik a nemzetközi példákat, és valóban nagyon sok példa van, de ez az a helyzet, amikor nem közvetlen gazdasági válság van, hanem egy azon kívüli válságnak van gazdasági következménye. Ez a gazdaság rendbe fog majd jönni, ha nem engedjük, hogy teljesen tönkremenjen ebben az időszakban, márpedig a kormányfő eddigi bejelentései lényegében annyit mondtak, hogy az államnak járó bevételekről lemondunk egypár hónapig, és ráértek később befizetni.
De a baj nem ez lesz, kormányfő… úr nehéz volt kimondani, hanem az a nehéz, hogy nem lesznek jövedelmek, nem lesznek bevételek, az lesz a probléma, hogy nem lesznek keresetek. Dániától nagyon sok más országig éppen ezért most a jövedelmek, bevételek pótlásán dolgoznak. Ön csak haladékot ad a terhek befizetésére, de nem lesz kereset, jövedelem és bér. Ez egy nehéz lépés, iszonyatos pénzekbe kerül, de megkockáztatnám, hogy érdemes kibírni ezt a pár hónapot azért, hogy utána nagyon gyorsan helyreállhasson minden. Most tegyünk erőfeszítést, ne később! Köszönöm a figyelmeztetését.
