09091
A POLIHISZTOR LÉNÁRD SÁNDOR
Lénárd Sándor az utolsó polihisztorok egyike,
1910. március 9-én született Budapesten.
Felsorolni is nehéz, mi mindennel foglalkozott.
Többek között tizenhárom nyelven beszélt,
s míg prózai műveit főként magyarul és angolul írta,
adig verseit német nyelven,
kultúltörténeti munkáit pedig olaszul.
Megdöbbentő biztonsággal írt latinul és ógörögül is.
Sőt, egyszer Tréfából, angolról latinra fordította
a Mieln Mici mackóját,
s a fordítás olyan jól sikerült,
hogy angol és német nyelv területen tankönyvként használták.
Egyébként orvos volt,
előbb Rómában, majd Brazíliában gyógyított,
s ha már ott járt,
Dél-Amerika legjobb klasszika filológusa,
a téma kereset egyetemi tanára lett.
Zene-történészként Bach életművét kutatta,
maga is kivállóan orgonált,
rendszeresen adott nyilvános hangversenyeket.
Gyönyörűen rajzolt,
könyveit általában saját maga illusztrálta.
Sok könyve jelent megszerta a világon,
mindenféle témában.
Itáliában például olasz szakácskönyvet adott ki,
a Római Konyha címmel, amely magyarul is megjelent.
Sok olasz háziasszony,
egy magyar orvos receptjei alapján készítette a pasztasutát.
Rokon szemves, kedves ember volt,
mindenki szerette, aki ismerte.
Élete utolsó éveit a braziliei őserdőben élt ele,
egy Dona Emma nevű faluban,
s az ott élő falusiakat gyógyította.
Halálakor szinte általános gyászt rendeltek el a környéken.
Bezártak az iskolák,
s ezre kísérték utolsó útjára.
Kívánsága szerint a kertjében álló egyetlen európai fa alá temették.
1972. április 14-én hunyt el.