02 JÓ ÜZLET A HALÁL -- REJTŐ JENŐ
Egy részvénytársaság szivügye!
> AKAR ÖN TISZTESSÉGES MUNKÁVAL
> RÖVIDESEN VAGYONOS EMBER LENNI?JELENTKEZZEN AZ ÚJ AMSZTRDAM R. T.-NÁL.AZ ELSŐ HOLLANDI TELEPITÉSI ÉS
> KITERMELÉSI TÁRSASÁG KÖZPONTJÁBAN
> BUITENZORG.ÚJ HOLLANDIA VALÓSÁGOS PARADICSOM!GYÖNYÖRŰ VIDÉK! REMEK ÉGHAJLAT!CSAK TELEPITÉSRE ALKALMASAK JELENTKEZZENEK!
> SZAKMUNKÁSOK ELŐNYBEN!DIJTALAN SZÁLLITÁS!KEDVEZŐ MUNKAFELTÉTELEK!
Századszor tévedt a pillantása erre a plakátra, amely rikító vörös betűkkel, többszínnyomásos képpel ott lógott az apja feje felett. Elly nem volt ideges. Inkább a szíve fájt, önmagáért is, az apjáért is, aki megviselten, sápadtan ült vele szemben. Az öreg Bradbrock alacsony, finom, ötven év körüli ember volt. Külsején meglátszott a gazdagság, előkelőség, jólápoltság és mégis az arcán sok komor gond és szenvedés hagyott nyomot. A jó megfigyelő első látásra megállapította, hogy Bradbrock ebben az előkelő, fényes dolgozószobában, hatalmas brilliánsgyűrűjével, jólmenő vállalatával, gyönyörű leányával együtt nem boldog ember. Társtulajdonosa volt az Új Hollandia Telepítési és Termelési Rt.-nak, amelynek India több nagy városában volt fiókja. Társa, az R. T. másik alapítója, Johann Meulen, egy hollandus volt, minden tekintetben ellentéte a finom, szomorú Bradbrocknek. Ez a kövér, nyers ember, régebben állítólag uzsoraüzletekkel foglalkozott. Egész nap evett, elviselhetetlenül hangosakat kacagott. Egyetlen fia, August, mindenben utánozta a Jávában felsőbb társadalmat jelentő cukorbárókat, de csak olyanféle pozőrnek hatott, mint valami kiselejtezett vidéki színész, különben mint igazgató fontos pozíciót töltött be az Új Hollandia R. T.-nál.
Volt idő, mikor Bradbrock az ilyen Meulen-féle alakokkal szóba sem állt, mikor első osztályú polgára volt Jáva előkelő társadalmának. Azután megkezdte a spekulációt ezzel az Új Hollandia telepítéssel. Megvásárolt néhány kisebb szigetet a Csendes Óceánon. Egy angol ügynök beszélte rá. Bradbrock maga is megtekintette ezeket az ősi vadságukban megmaradt helyeket, néhány próbaültetés gumival és dohánnyal jól sikerült, dúsan volt mindenütt koladió, az egyik szigeten könnyen kiaknázható foszfátra is bukkantak. Bradbrock megvette a szigeteket és elkezdte a telepítést. Az ilyen üzletek nagy tőke számára általában jó befektetésnek bizonyulnak. Hogy azután mi történt, hol akadt fenn a szép terv, ezt nem tudják. Bradbrock máról holnapra megszüntette a munkásszállításokat és egész vagyonával belebukott a spekulációba.
Egy napon azután a klubban megszólította egy rosszhírű uzsorás, Meulen. Meulennek akkor már nagyon sok pénze volt. Bradbrock szigetei iránt érdeklődött. Megkérte, hogy mondja el a balsikerű telepítés történetét. A finom, udvarias Bradbrock még ezzel a rosszhírű alakkal sem tudott gőgös lenni és türelmesen elmesélte kálváriáját.
Meulen elgondolkozott mindazon, amit Bradbrock mondott Végül így szólt:
- Ide hallgasson, Bradbrock! Én ezekben a szigetekben milliókat látok. Van egy zseniális elgondolásom, amellyel valóságos aranybányát csinálhatnánk belőle. Belefeküdnék ebbe az üzletbe, ötvenezer forint reklámmal. Mert ez a legfontosabb. Félmillió forinttal elindítanánk újra a telepítést.
- És mindezért mit kíván?
- Részvénytársaságot csinálunk, amelynek ötvenszázalékos főrészvényese én lennék. A másik ötven százalék a magáé marad. Az üzlet vezetésében korlátlan felhatalmazásom van, mint teljhatalmú ügyvezető-igazgatónak.
Igy alakult meg újra és indult el diadalútjára az Új Hollandia R. T. És abban a mértékben, ahogy a vállalat hatalmasodott és gazdagodott, Bradbrock, bár ömlött hozzá a pénz, egyre kevesebbet mosolygott, rosszabbul aludt és kerülte az embereket. Meulen és a fia pedig bent ültek a Buitenzorgi vállalat vezérigazgatói szobáiban és intézték az ügyeket. A Meulenek hatalma azután annyira a nyakára szorult Bradbrocknek, hogy a lányát akarták. A fiatal Meulen akarta és az öreg egyengette az útját. Hogy milyen hatalma volt az öreg Meulennek Bradbrock fölött, azt legjobban ez a lánykérés bizonyítja. Bradbrock felesége halála óta csak a leányának élt, mindennél a világon többet jelentett neki Elly és most már napok óta rábeszélte, hogy menjen férjhez a fiatal Meulenhez. Elly először nevetett, azután sírt. Egy heti harc után sápadtan, de elszántan ült az apja irodájában.
- Nem szeretem Augustot és nem leszek a felesége.
- Elly - mondta fátyolozott hangon Bradbrock, - értsd meg, miattam kell engedned. Ki vagyok szolgáltatva Meulennek... Ha tudnám, hogy mást szeretsz, nem kérnélek... Már volt rá eset, hogy nő hozzáment valakihez, akit nem szeretett és jó házaséletet élt. - Homály futotta el Bradbrock szemét. Látszott rajta, hogy nagyon szenved. - Ma este... Ma este eljönnek.. és megigértem Meulennek... hogy igent mondasz...
- Te megigérted, hogy én...?
Bradbrock lehajtott fejjel ült és Elly érezte, hogy az apjának legalább olyan rettenetes ez az egész, mint neki. De végre is mivel tudja Meulen kényszeríteni? Odament és megsimogatta Bradbrockot. Nagyon, nagyon sajnálta.
- Majd gondolkozom... lehet... talán...
És este lett.
... Már behallatszott hozzá az öreg Meulen utálatos, hangos kacagása. Csak őrá várnak. Egyedül ült a szobájában. Mit csináljon? Látta, hogy az apja nagyon szenved. De mégis... Hozzámenni ehhez a fráterhez? Eltűrni, hogy megérintse, együtt lenni vele éjjel, nappal? Megnézte az órát. Még van ideje vacsoráig. Mit tegyen? El innen! Mindegy hová! Azt érezte, hogy az apja ki van szolgáltatva Meulennek és őmiatta bántják és bántani fogják. Cseléd lesz! Elmegy kisgyerek mellé, vagy akárhová. Kinyitotta az ablakot. A trópus dús, jószagú párája áramlott feléje a szabad mezőkről. És mögötte újra felhangzott Meulen jókedvű kacagása. Kiugrott.
